Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Pompéry Aurél: Az egyházi javadalmak összehalmozására vonatkozó jogi intézkedések a legrégibb időktől fogva a legújabb korig
408 hanem másokban is, s mivel ezekről ott szó nincs s mivel a természeti törvények alól rendesen csak a pápa menthet fel, ezekre nézve szükséges az ö felmentése. Ezen «felmentés» szóhoz nem szabad hamis fogalmakat tűznünk. Mivel a természeti törvényről szólunk, meg kell je- gyeznünk azt, hogy nem a pápa szünteti meg annak tilalmát, mert erre nincs joga. A természeti jog egyes esetekben maga szűnik meg kötelező erejét gyakorolni, s így abban az eset- ben a természeti jog maga ment fel; a pápa csak annak constatálására van hivatva, hogy ebben vagy abban az eset- ben a természeti jog — tekintve a körülményeket — meg- szűnt kötelezni. S megjegyzendő, hogy a pápa ennek constatá- lására nézve elvben sohasem téved, sőt nem is tévedhet, azaz ha valaki tőle dispensatiót kér és elébe terjeszti körülményeit s a pápa megadja a dispensatiót, mindig igaz marad az, hogy a körülmények, ahogy neki elmondva lettek, tényleg meg- érdemlik a dispensatiót. Hogy azután azok a körülmények tényleg megvannak-e a valóságban, az már nem oly kérdés, mely a pápai infallibilitást alterálja. Az eddig mondottak bizonyítják, hogy téves Van Espen- nek (id. h. 686. oldalon) abbeli nézete, hogy az összehalmo- zásra nézve tulajdonképen sohasem szabad a felmentésadta joggal élni. Ha a körülmények tényleg olyanok a valóságban, mint ahogy azok a pápa elé lettek terjesztve, a pápa ítélete kezeskedik arról, hogy azok a körülmények elég alapot nyuj- tanak arra, hogy a természeti törvény ne kötelezzen s a fel- mentéssel élni lehet és szabad. Lássuk már most, melyek azok a körülmények, me■ lyekre tekintettel, a dispensatiót kérni lehet s az megadatni szokott ? Ezek: az Egyház szüksége, haszna, az illető személy ki- tűnő volta, ú. m. nagy tudománya, kiváló képessége, amennyi- ben jobban meg tud felelni két javadalom kötelmeinek, mint más egyéinek, az illető nagy érdemei az egyházi téren; de nem elég ok a dispensatióra az, hogy az illető több javadal- mat elnyervén, nagy mértékben akarja a jótékonyságot gya- korolni, mert a dispensatio a múlt s nem a jövő esetleges
