Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Huber Lipót: Jézus Krisztusnak és apostolainak nyelvéről

388

.17 ךיבוט ןומיס רב אנוי רסבד םדאו אל אלג ךל

אלא אבא 'וגבד אימוש.

T ־ : • T - TV

Boldog vagy Simon, Jónás fia ! mert a test és vér nem jelentette ki ezt neked; hanem Atyám, ki mennyekben vagyon.

.18 היואו אנא רמא דזל תאד וה םורטפ לעו אדה

: I ־: 7 T־ It:־: V : : ־ T T

אפיב אנא ינב יתשינכ היערתו לוישיד אל ןיל-יהתי .הילע

Én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és e köszálon fogom építeni anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.

■19 לתיו ךל יד א-יהתפמ אתוכלמד אימושד אמו רוסיתד

־•: 17• ־::־7:־: 7 : ־ T T : •

אערא־לע■ אהי ריסא יוגב אימוש אמו ארשתך אערא־לע אהי ארש יוגב .א-ימוש

: ״ : ״ . ־7

És neked adom a mennyek országa kulcsait. És amit megkötendcsz a földön, meg leszen kötve mennyekben is; és amit feloldandasz a. földön, fel leszen oldozva mennyekben is.»

A kínszenvedés, a nagy váltságmü befejezésének elöes- tájén vagyunk. Jeruzsálemben a főpapok és farizeusok vért- szomjazó tervük kivitele fölött tanácskoznak. Küszöbön a hús- vét ünnepe és a fővárosban mégis egy szokatlan, nem ünne- pies lázas izgalom, egy sajátságos komor hangulat kisért: ellenségei másnap az Istenembert készülnek keresztre feszi- teni ... A város délnyugati részének egyik utcáján, a Sión hegyén, csendes lak áll. Terme földiszítve, kivilágítva, méltóan a legnagyobb ünnephez. Jézus költi el itt tanítványaival ha- gyományos szertartások mellett a húsvéti bárányt. Megvacso- ráltak. Jézus az oltári szentség szerzéséhez fog. Kezébe vesz: előbb egy kovásztalan kenyeret s ezt mindenható szavával testévé, azután a kelyhet, melynek borát vérévé változtatva apostolainak nyújtja és fölhatalmazza őket, hogy ezt csele- kedjék az Ö emlékezetére világ végéig. Jézus e legszentebb■ szavai, melyekkel határtalan szeretetének örök és megfog- hatatlan zálogát hagyta mindazoknak, kik valaha benne hinni fognak, és melyek azóta millió és milliószor ismételve minden