Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Huber Lipót: Jézus Krisztusnak és apostolainak nyelvéről

- 381

társaik aram nyelvétől. Igaz, csekélyek az árnyalatok, melyek a zsidó aramot a keresztény aramtól megkülönböztetik, de tényleg mégis megvannak azok. E keresztény aram 1 legköze- lebb állt a galileai aramhoz, melyet a szírrel való nagy hason- lósága miatt szir-palesztinai dialektusnak is neveznek némelyek.

Mint élőnyelv az aram körülbelül a hetedik századig maradt fönn, de ennek közepétől meglehetősen gyorsan lett a hódító arabok nyelve által kiszorítva, mely azóta köznyelv mai napig a régi aram területen, tehát Palesztinában is. Iro- dalmi nyelvül a nyugat aram a zsidóknál körülbelül a kilen- cedik század közepéig használtatott, de a számáritánusoknál jóval tovább. Úgy Palesztinában mint Babilóniában a zsidók- nál ezentúl hosszú időn át az arab foglalta el a régi aram helyét, amint ezt ama korban készült irodalmi termékeik tanú- sítják. Legelőször Benjamen el-Nahavendi kommentárjai Írattak arabul 830 körül. A tizedik század elején Szaadja-Gaón az aramról már csak mint «atyáink nyelvéről» beszél. Sokkal szívósabban tartotta fönn magát az aram úgy a társalgásban, mint az irodalomban a nesztoriánusoknál.

Ma e hajdan oly elterjedt nyelv a kihalt nyelvekhez szá- míttatik, habár csenevész élő maradványai még léteznek. így a keleti aram, vagyis szír nyelvet eltorzított alakban mint újszírt beszélik még a Tigris felső folyása mentén Túr-Abdinban és az Urmia-tó körül lakó nesztoriánus keresztények. — A ngugati aram, szintén nagyon eltorzított alakban, csak az Antilibanon zord keleti lejtőjén a keresztényektől lakott nagy faluban Malulában és két szomszédos faluban, t. i. Bachában és Djuba- dinban van még használatban. Feltűnő tehát, hogy épen a régi Galilea szomszédságában él még három falu lakóinak ajkán a nyugat aramnak utolsó maradványa. De mivel a lakosság arabul is beszél, félő, hogy az anyáknak az aram- hoz való szívós ragaszkodása dacára e nyelvnek utolsó cse- kély maradványa is nemsokára egészen eltűnik a föld színé‘ Tüzetesen ismerteti Th. Nöldeke a «Zeitschrift der Deutschen Mór- genländischen Gesellschaft» c. folyóirat 1868. évi III. füzetének 443. sk. old.: «Über den christlich-palästinischen Dialect.»