Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Huber Lipót: Jézus Krisztusnak és apostolainak nyelvéről
vége felé kezdték ezeket az aram parafrázisokat írásba is foglalni, melyek az ú. n. Targumokban, □,ÍSlíHfn maradtak fönn.3• Eredeti tüneménynyel állunk itt szemben. Izrael ösatyjá- nak, Ábrahámnak anyanyelve, melyet egész rokonsága beszélt, Babilónia földjén, Úr-Kaszdimben, aram volt. Kánaánba érve elsajátítja itt, de még inkább utódjai, az aramhoz sokban hasonló kánaáni nyelvet, mert már Jákob azt a helyet, ille- töleg azt a köemléket, hol Lábántól elvált ־ 3 ל ףע nek nevezte, míg Lábán családjának aram nyelvén י־3ד את^לחש T ־: T ־ : nak. Mindkét elnevezésnek egy az értelme, t. i. «a tanubizony- ság dombja.».8 Az ábrahámidák által elfogadott kánaáni nyelv később Ábrahám után, kit a bennszülöttek ('**״ ירבע!) azaz «bevándorlottnak», «jövevénynek» neveztek, szintén עןי״ף^ע ( ibrít) azaz «héber»-nek neveztetett el.8 Jákob családja e nyelvet 1 V. ö. Fr. Kaulen «Einleitung in die bl. Schrift alten und neuen Testaments». 3. kiad. Freiburg im׳ Br. 1890. 110.—117. old. — R. Corneli/ S. J. «Historica et critica Introductio in U. T. libros sacros». Páris, 1886. I. köt. 394—405. old. 2 Vulg. «acervus testimonii» •Gen. 31, 47. 3 Héber nyelvnek של1| םירבעה , של1ן תירבע ugyan az Ószö- vétségben sohasem neveztetik, kivéve Jézus, Sirák fia, könyvének elő- szavában («Ißpatu-t»), hanem vagy «Kánaán nyelnének» ש2ת Iz■ 19, 18. az országtól, melyben beszélték, vagy, és pedig csak Izrael országa- nak pusztulása után «zsidó nyelvnek» תידוהי Kir. IV. 18, 26. 28. (v. ö. íz. 36,11.13.) Neh. 13, 24. ellentétben az arammal. A Krisztus utáni korban a Targumokban neveztetik legelőször «szent nyelvnek» !של1| ערקה (aram. ;שיל אשדוקד), mint a sz. könyvek nyelve, ellentétben az aram 17: 1: ד• népnyelvvel mint profán nyrelvvel. Maga a nép is csak másoktól neveztetett ««hébernek» ירבע (aram. •ארבע, emf. stat. הא־ובע, honnan a görög 'Eßpaio(;) s azért az Ószövetségben csak ott és akkor hivatik hébernek, hol idegenek beszélnek róla, vagy ahol ők maguk a külföldiekkel ellentétbe helyezkednek. Ok magukat «Izraelnek», לארשי , «.Izrael házának», תיב לא־וש:, vagy költ. «Jákob fiainak», ינב בקע״ > vagy «Jákob háza- nak» בקע:תיב stb. nevezték.