Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Irodalmi értesítő

— 334

Geschichte des Collegium Germanicum Hungaricum in Rom. Von Cardinal Andreas Steinhuher, aus der Gesell- schaft Jesu. Herder. (Freiburg im Br.) 1895. Két kötet. 8-adr. XVI 472 és XI 560 11.

A római német-magyar kollégiumról, a katholikus egyház, ezen egyik legnevezetesebb intézetéről eddig csak egy, a múlt században készült monográfiánk volt, melyet Cordara írt. De ez a kollégium történetét csak 1581-ig viszi s így a kollégium történetének nem is mondható. Azóta csak itt-ott jelent meg ezen kitűnő intézetről egy-egy ismertetés, az intézet hálás nö- vendékeinek reflexiói a kollégiumban töltött feledhetetlen évek- röl. Ezen essay-szerü ismertetések közül különösen kiválnak a nemrég elhunyt Hettingeré Aus Welt und Kirche szép mun- kájának első fejezetében, és dr. Peihőé a Magyar Sionban: mindkettő vonzó képét rajzolja a kollégium beléletének, főleg az ebben megnyilatkozó nevelési elveket, a növendékség szel- lemét és tudományos munkálkodását tüntetve föl. Hiányzott azonban még mindig a kollégium hü története. E hiányt szün- tette meg Steinhuber bíboros, aki két kötetes, német nyelven írt munkájával a kollégium igazi történetírójává lön. Ö maga egykor a kollégium növendéke, később 13 évig rektora volt, s ma is — bár bíborosi méltóságra emeltetett — a kollégium- ban lakik. Könnyen fölhasználhatta s föl is használta a kollé- gium, valamint a pápai kúria s a propaganda levéltárait; ezenkívül volt növendékei útján Német- és Magyarországból a kollégium volt növendékeire vonatkozó és föltalálható összes adatokat. Mert nem elégedett meg a kollégium történetének vázolásával, hanem a kollégiumból kikerült növendékek ké- söbbi tevékenységéről is, amennyire csak lehetséges volt, igye- kezett tájékoztató képet rajzolni. Hat fejezetre osztja munká- ját, a kollégium külső történetének hat korszaka׳ szerint, mind- egyikben azonban a legnagyobb részt a kollégium volt nővén- dékeinek szenteli. Míg a munka ily irányú feldolgozása óriási nehézségekkel járt, másrészt azonban ép e körülmény teszi Steinhuber müvét különösen becsessé a német és a magyar tudományos világ előtt.