Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Mardochaeus álma

308

dőlte; tudjuk, hogy a világtörténelem szelleme, mely a gond- viselés szelleme, nem változtatja meg rendszerét; tudjuk, hogy a kath. egyház jelen szenvedései árán jövő diadalait készíti elő, s e tudat nem gyöngít, hanem erősít, nem csüggeszt, hanem buzdít, emel, lelkesít bennünket. A kath. egyház már többször volt oly helyzetbe szorítva, hogy még hívei is aggó- dalomba estek sorsa felett; többször volt, mint a babyloni fogságban szenvedő zsidó nép, a halálnak szánva; de az Istenhez kiáltott és mialatt kiálta, világosság és nap támada föl.

Az ima világosságot szerez nemcsak az imádkozónak, hanem annak is, akiért az ima felajánltatik. Ez az a vilá- gosság, a miről Mardochaeus álmában említés tétetik; a nap a kegyelem napja, melynek fénye mellett a népek végre meg- értik, hogy a XVIII. és XIX. század pogány bölcseleté mily vészé- delmes merénylet vala az emberiség testi s lelki jóléte ellen s mily nagy sötétséget terjesztett el a föld felületén, hogy képes volt a társadalmi rend oszlopait megingatni s mindenütt zűrzavart létesíteni. Az emberiség utálattal fog elfordulni a százfejütöl. Miként a hajón utazót iszonyat fogja el, midőn messziről visszatekint az égnek meredő sziklatömegekre, melyek közt a hajó, míg bent szunyodott, élet- és halálveszedelem közt tovasíklott; úgy az utókor is csak borzadva fog vissza- gondolni amaz óriási veszedelemre, melyben forgott, midőn még a százfejü szörnynek, azaz a pogány bölcseletnek tapsolt. Nem a nemzetek érdeme, ha a nyílt tengerre kievezhetnek, a kath. egyház őrködő szeme virraszt a Scyllák és Charyb- disek közölt. Az a szenvedés, melyet a pogány bölcselet gyen- geségnek, az ima, mit hígvelejüségnek gúnyol, mérsékelte az orkánt, csendesítő le a bősz hullámokat.

Pedig minden gúny dacára is a kath. egyház imája már a XIX. század óta sokkal hangosabban szól bele a históriába, mint a Kruppok és Uchatiusok hangjai.

Az emberiség szerepe a világtörténelem színpadán leg- inkább a kis gyermek szerepéhez hasonlítható. A székek fel- forgatása, az ablakok beverése, a ruhadarabok földre rán- gatása s még több hasonló dolgok jelzik az éretlen ész és kéz működését. Gyakran megesik, hogy az anya épen azon