Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Mardochaeus álma

307

meredni, az állatvilág elbuvik meleg házába s az ablakon át szédelgő hópelyhek táncán gyönyörködünk, azt hiszszük, hogy a természet pusztul, haldoklik. Pedig távolról sem. A természet alapos vizsgálói zajtalan, de tevékeny működésről beszélnek, melyet benső működésnek neveznek. S midőn a kikelet beálltával a növényzet gyöngéd csemetéit, rügyeit a megenyhült levegőre kidugja, tulajdonképen egy egész hosszú tél működésének eredményét állítja ki. Ezen természeti kép nagyon rá illik a szenvedő egyházra. A fagyos légáram- latok gyakran arra kényszerítik, hogy működési terét szü- kebbre vonja; nem hajthat dús lombokat, nem érlelhet nemes gyümölcsöket. De azért nem tétlen, sőt a legserényebb műkő- dést végzi; szenved zajtalanul üldözőiért, míg végre a gond- viselés feltüzi a csillagos égre napját, a lég megmelegszik és csodás eredménynyel lepi meg az emberiséget. Minek tehát csodálkozni azon, ami természetes? Még kevésbbé érthető az álmélkodás oly valami fölött, ami ismeretes. Vagy talán a kath. egyház szenvedése valami új s ismeretlen dolog ? Ellen- kezöleg, mindenkinek tudnia kell, hogy mást nem kapott ala- pítójától örökségül. De aki a szentiratok előtt szemet akar hunyni, a világtörténelmet mégsem hagyhatja figyelmen kívül.

Jézus Krisztus mint Isten előre tudta egyháza sorsát, s hogy arra minden időben rá nyomja istenisége bélyegét, egy- házának folytonos szenvedést, megaláztatást jövendölt. A világ- történelem a kath. egyháznak következő nagy korszakos for- dulatait örökíté meg: 1. a zsidó üldöztetést és az utána követ- kezö diadalmas hitterjesztést; 2. a római császárok okozta 300 éves véres öldöklést s a kereszt diadalát N. Konstantin császár alatt; 3. az eretnekségek gyászos korát és a kath. egyház dogmáinak fönséges láncolatát; 4. a protestantismus romboló korát és a trienti zsinatot; 5. XVIII. és XIX. században a bölcseleti tévtanok korát és ־... ? és aminek majd jönnie kell. Azt ugyan nem tudjuk, mi fog ezután következni, de tudjuk azt, mit minden józanul gondolkodó fő tudhat. Tud- juk azt, hogy a kalh. egyház mostani szenvedésével és lealáz- tatásával nagy müveket létesítend ; tudjuk azt, hogy az isteni alapító a kath. egyház ez idei szenvedéseit is előre megjővén20*