Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

A papképzés ügye hazánkban - VI. A «Religio-Vallás» «Visszhangja»

279

VIII. A héber nyelv szükséges vagy szükségtelen voltához a vidéki intézetekben.

IX. A latin, német és francia nyelv előadásához.

X. Az Írásbeli dolgozatok alkalmazásához.

XI. A szakkönyvekhez.

XII. Az ötéves kiképeztetési időhöz.

XIII. Végül az országos szakértekezlet kérdéséhez.

XIV. Részemről pedig, mert, mint a moralis tanára, félek •a 13-as számtól, megtoldom egygyel a kérdéseket és mondom: Legvégül pedig a papneveldékben alkalmazott tanároknak fizetése ■és nyugdíjazása rendezéséhez.

־1־

* וSzóljunk tehát hozzá :

I. A fokozatosságot sértő biennalis rendszerhez. E rendszeren <3sak úgy segíthet a nagym. püspöki kar, ha az egyes pap- nevelő-intézetekben a theologiai szaktárgyak mindegyikének előadására külön-külön tanárt nevez ki és azután a papnevelő- intézetekben van arra elegendő helyiség, hogy egy időben négy helyen megtartható legyen az előadás. E kettős föltétel mellett, amelyek mindegyike tetemes pénzáldozattal jár, bármely pillanatban beszüntethető a biennalis rendszer. Ámde hány egyházmegye birja meg a nagy pénzáldozatot ?! Lássuk:

II. A tannyelv kérdését. A papnevelő-intézetekben az okta- tásnál csupán a latin és magyar nyelvnek alkalmazásáról lehet szó; a latin nyelv nem mellőzhető, mert, mint liturgiái nyelv, teljesen holt nyelvvé nem válhat a klérusnál; továbbá összes hittudományi kincsünk főleg a latin nyelven írt hagyó- Hiányokban van letéve; e nyelvnek ismeretét tehát, nagy hát- rányok nélkül, épen nem nélkülözhetjük!

Tekintettel azonban ama szomorú tapasztalokra, hogy mai időben a közép tanodákból kikerülő ifjak, ha a hittudományi tantárgyak tanulásához fognak, mint kezdő theologusok, nem usak a tananyagnak elsajátításával, de a latin nyelvvel is küz- ■denek: e kettős, nehéz körülmény enyhítése vagy részben elhárítása céljából a papnevelő-intézetekben néhány tantárgy- nak magyar nyelven való előadása teljesen indokolt és cél-