Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

A papképzés ügye hazánkban - V. Kováts Sándor: Hozzászólás a theologiai oktatás reformjához

277

tunk le. részben a hiányokat látjuk. A szerkesztő úr ezen, csupán kitartó buzgólkodásával elért sikerért, nagy elismerést érdemel, az kétségtelen. De van egy megjegyzésem : jó volna ha ez adatok szigorúbban egységes mintára volnának össze- állítva, kimerítőbbek, könnyebben áttekinthetők volnának, továbbá részben kiegészítendök volnának. A tényleges állapot ilyetén teljes képe mindenkinek, aki az értekezleten részt óhajt venni, idejekorán rendelkezésére bocsájtandó, hogy azt átta- nulmányozhassa s kellőleg elökészülhessen, mert az elérendő ideált nem szabad a levegőbe építeni, nem szabad a világ talaját elveszíteni lábunk alól, különben minden tervezgetés légvár leszen.

Ami az értekezlet constituálását, tárgyalásának mikéntjét vagy módját illeti, elég minta állván tudósok kongresszusa, sőt egészen rokon természetű didaktikus kongresszusok alak- jában rendelkezésre, erről itt bővebben nem is beszélek.

Az értekezlet tárgyát tárgyát sem kell igen részleteznem itt, mert az előbbiekben körülbelül épen a tartandó értekezlet főbb tárgyaihoz szóltam hozzá röviden. Világos, hogy a leg- főbb tárgy a tananyag leszen, aztán az írásbeli és szóbeli gyakorlatok, a tankönyvkérdés, a tannyelvkérdés, a módszer, colloquium, vizsga. A legfőbb, hogy a theologiai oktatás ala- posabb, korszerűbb és gyakorlatibb legyen, azért ismétlem, a reform leglényegesebb pontja a tananyag s a gyakorlatok. Azért a tananyag megbeszélésénél sorra kell venni az összes stúdiumokat s egyenként és összevetve megbeszélni alaposan, hol a hézag, mit kell kiegészíteni stb. Ezután jön a biennium vagy váltakozó rendszer kérdése, az ötéves cursus, az óra- beosztás minden lehető esetben. E vázlatból is látható, hogy az értekezletnek sok dolga lesz, hamarosan végezni annyi volna, mint felületesen végezni. E vázlatból az is látható, hogy én a dolgot úgy képzelem, hogy előbb felállítandó az ideál, az elérendő czél eszményi alakjában, azután a tényleges álla- pótokat megfontolva a realizálás, a megvalósítás lehető útját- módját kell felkutatnia.

Természetesen legfontosabb az, megtalálni a módját annak, hogy az eszmény a valósággal miként kapcsolható