Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
A papképzés ügye hazánkban - V. Kováts Sándor: Hozzászólás a theologiai oktatás reformjához
274 egy tanterv kidolgozását, mely a theol. tanárok képesítésének feltételeit megszabná. Ezen egységes tanterv érvénynyel bírna az összes intézetekben.» A szathmári beküldő mondja: «Fölöt- tébb üdvösnek mutatkoznék... ha, miként más szakemberek és tanárok teszik, a theol. tanárok is, összejőve az egész országból, értekezleteket tartanának, melyeken... a papképzés tervbe vett reformjának mikéntjét megbeszélnék. Tapasztalt férfiak ilyen elaboratuma nagyon méltó volna arra, hogy a püspöki kar intézkedéseinek alapul szolgáljon.» Végül a szerkesztő,, nyilván a hozzá beérkezett levelekről szólva konstatálja, hogy «igen sokan kívánatosnak tartják, hogy.. . a hittudományi tényleges és kiérdemült tanárok jöjjenek össze országos érte־ kezletre, hogy azon a paplcépzés szükséges reformját megbeszéljék s munkálkodásuk eredményével járuljanak az intézkedésre jogo- sitott és hivatott nmgu püspöki kar elé.» A szerkesztő úr az utolsó füzet e rovatának bevezető soraiban azt is felemlíti, hogy több beküldő a kívánalmakról hallgat, vagy azt reménytelenül s azért igen röviden érinti, s igen helyesen jegyzi meg hozzá, hogy igen sajnálatos, sőt végzetes volna a magyar kath. egyházra, ha ez irányban nem lehetne javulást remélenünk. Ország-világ elismeri és hangoz- tatja, hogy e tekintetben reformra szükség van, maga XIII. Leo több ízben megnyilatkozott és intézkedéseket tett ez irány- ban, a külföld püspökei mindegyre iparkodnak tökéletesíteni hittani tanintézeteiket, a kath. tudósok nemzetközi kongresz- szusa (természettudom.), az utolsó keresztény müarehaeologiai " kongresszus (egyházmüvészetek, Patristika stb) sürgetik az. egyes hiányok orvoslását. És kétszeresen szükség van nálunk e reformra, mert nálunk «a hiányok és félszegségek e téren számtalanok» és mert most épen nyilván oly kor követke- zik a katholicizmusra, melyben a papság erkölcsi és tudó- mányos jeles képzettsége nélkül végzetes lehet az egyházra. Kétségtelen, hogy a «szakféríiakhoz, a hittudomány tény- leges és volt tanáraihoz tartozik a kérdés előzetes megbeszé- lése, a teendők megállapítása, tervezet készítése.» Az intézkedés természetesen a püspököket illeti; azért mondom: «püspökö- két», mert a Tridentinum értelmében az egyes püspökök joga
