Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
A papképzés ügye hazánkban - V. Kováts Sándor: Hozzászólás a theologiai oktatás reformjához
265 — s elismerve, hogy a múltban volt jelentősége a kiadványoknak, ma, úgymond, más viszonyok vannak, a sok fordítás helyett önálló munkákkal gazdagítsuk irodalmunkat. Ámde épen a tör- ténelmi múlt egyik oka, hogy más jellegűek ez egyletek, mint a külföld hasonló egyesületei. Sok időt nem vesz el, amit pe- dig igénybe vesz, a szabad időből veszi, s jó czélra fordítja az egyh. írod. iskola, sőt épen az ellenfele óhajtotta czél el- érésére fordítja. Gyakorolja tagjait a toliforgatásban, fokozott önképzésre sarkallja, hogy majdan értékeset alkothassanak, hasznavehetö irodalmi munkásokká legyenek. Ami pedig a kiadványt illeti, az sem vesz el szorgalmi időt s jól választott mű jó fordítása bizonyára nem árt, sőt nyereség irodalmunk- nak, sem a hazai irók könyvpiaczának nem árt, hisz az orszá- gos könyvpiaczra sajnos, még azon kiadványok sem kerülnek, amelyek bizony megérdemelnék, de van saját biztos könyv- piáczuk, a részvényes tagok és ezeket feloszlatni bizony kár volna. Azért nézetem szerint az egyh. irod. iskolák fentartan- dók, csak jó vezetőre bizandók, illetőleg vezetőik sohse feled- jék, mily nagy fontosságú e tisztük, mi sok jót tehetnek és kell tenniük. Szóbeli gyakorlatok. El kell ismerni, hogy jó eszköze a reflexiónak a vitatkozás, a disputatio, de gyümölcsöző, hasznos csak akkor lesz, ha alaposan elökészülnek rá a kijelölt vitat- kozók. Azért előre írásban ki kell dolgozni, «csak rendkívül éles eszü és a tárgyban teljesen otthonos ember vitatkozhatik előzetes írásbeli — legalább vázlatokból és jegyzetekből álló — készület nélkül: kezdőnek meg ez épen lehetetlen.»1 A dis- putatió formái és szabályai, tudvalevőleg rendesen megtalál- hatók minden jobb Philosophia Scholasticaban a Logica major- ban, névleg a Methodologiában. Én ezen részlet tanulása al- kalmából ,minden tanulóval készíttetek valamely theologiai vagy bölcseleti themáról disputatiot, kijelölvén a párokat s nehány jobbat elő is adatok velük élőszóval. Máskülönben nincs nálunk disputatio. Igaz, hogy a disputa formája nem modern, s ma kissé idegenszerü, szokatlan, ámde kétségtelen, hogy a 1 Dr. Székely, H. F. 1893. 767.
