Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

A papképzés ügye hazánkban - V. Kováts Sándor: Hozzászólás a theologiai oktatás reformjához

lis mint külön tantárgy létezett volna, és sokkal fontosabbak, semminthogy mostoha sorsukat könnyedén venni szabadjon.

Catechetica,'■ maga az elmélet legyen rövid, de gyakor- lati;1 2 itt kell foglalkozni az első gyónók, áldozok, bérmálán- dók oktatásának kérdésével is, a liturgiái oktatás az elemi iskolában, 1—4—6 osztályú elemi iskolák tanterve, keresztény tanítás v. vasárnapi iskola, ipartanoncoktatás, polgári, keres- kedelmi, reáliskolai, gimnáziumi és leányiskolái hitoktatás, con- vertiták oktatása, a Catechetica irodalma.3 *

Paedagogia, ált. nevelés- és tanítástan. Igen fontos dolog, mert elkerülhetetlenül szükséges, hogy a leendő iskolaigazgató a paedagogiából legalább annyit tudjon, mint a tanító;* to- vábbá a hitelemzéstan maga is egy ága az ált. tanitástannak. A neveléstanban természetesen főbenjáró dolog az alapvetés: az uralkodó téves paedagogiai elvekkel szemben a nevelés kérész- tény felfogását kidomborítni, megvédeni. Maga a paedagogia elmélete legyen rövid. Ismertessék a kisdedóvás és az elemi iskolaügy és az ifjúsági iratok bibliographiája. Olvasmányul (múzeumi könyvtár): keresztény tan- és nevelőintézetek,5 ta- nító nevelő-szerzetek,6 neveléstörténet,7 8 keresztény nőnevelés, ifjúsági iratok 3 stb.

Homiletika.9 Újabb időben a hazai kath. irodalom foglal- kozott a magy. kath. hitszónoklat felvirágoztatásának kérdé- sével; mindenki elismerte, hogy a javulás egyik föfaktora a Homiletika helyes tanításában keresendő.10 Az elmélet itt is rövid legyen, a gyakorlat a fő: tanulmányozzák az egyház1 L. erről Hettinger, Timoth. 472—482.

2 Gyakorlat az iskolában, 1. Csajághíj, Leges, § 26.

3 L. Haimbucher, Biblioth. des Priest.

1 A paedagogiát, úgy látszik, legbebatóbban Szatmáron tanítják :

Testi és szellemi neveléstan, Erdödy 1. II. és Tanítástan, Emericy.

6 Kihn 365.

3 U. 0. 366.

7 Ugyanott.

8 L. Haimbucher i. in.

9 A Homiletika jelentőségéről 1. Hettinger 489—510.

H. F. 1892. 514.

— 242 —