Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

A papképzés ügye hazánkban - IV. Dr. V. A.: Harmadik levél az országos értekezlet eszméjéről

280

munkakedv s a testvériség szent érzetétől ihletetten újult erő« vei, magasztosabb törekvésekkel térnénk vissza cathedráinkra tanítványaink közé.

Én nem hiszem, hogy lenne magyar theologiai tanár, ki ha felszólíttatik, az értekezletről fontos ok nélkül elmaradna.

S a mi értekezletünk tulajdonképeni célját: a papneve־ lés reformját illeti; csak ott tanácskozhatnánk arról sikeresen. Ott mindenki elmondhatná, mit tart megváltoztatandónak a mai rendszeren s mikép véli a változtatásokat eszközlendök- nek. Ott mindenki könnyen propagandát csinálhatna eszméi számára. Csak ott lehetne — mint fennebb mondottam — megállapítani a nagym. püspöki karhoz intézendő memorandum tartalmát.

Kérem tehát tisztelt Szerkesztő urat, hogy az országos értekezlet eszméjét magáévá tenni s annak szervezését kezébe venni szíveskedjék. Az erre vonatkozó megteendő lépéseket Szerkesztő úr legjobban ismeri s azért talán felesleges is megjegyeznem, hogy legcélszerűbb volna az összes magyar theologiai tanárokhoz felhívást intézni, hogy az orsz. értekez- létén jelenjenek meg.

Szerény véleményem szerint az értekezlet már 1895 nya״ rán, a szünidőben meg volna tartható.

Abban — azt hiszem — mindenki megegyezik velem, hogy az értekezlet semminemű oly tekintélyt nem vindikálna magának,, a melylyel nem bírhat. A józan ész megmondja, hogy mi lenne az ? Szakemberek tanácskozása, melynek ered־ ményeként alázatos kérelmet nyújtanának be a nagym. püspöki karhoz, hogy a közóhajnak megfelelöleg megváltoztatni kegyes- kedjék a hittudományok mai tanítási rendszerén.

Továbbá célszerűnek tartom, s hiszem, hogy ebbeli néze- temet Szerkesztő úr is osztja, hogy a dolgok könnyebb és gvor- sabb letárgyalása céljából Szerkesztő úr és talán más fővárosi szakférfiak által kijelölendő elaboratumok terjesztessenek az értekezlet elé, melyek a tanácskozás alapjául szolgálnának. Hogy ezen elabaratoriumokból mi válnék az értekezleten hatá- rozattá, az teljesen az értekezlet döntésétől függne.

Ismételten kifejezést adok abbeli meggyőződésemnek, hogy