Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
A papképzés ügye hazánkban - IV. Dr. V. A.: Harmadik levél az országos értekezlet eszméjéről
231 az orsz. értekezlet a magyar theologiai tanári kar tetszésével találkozand. Soraimnak nem céljok a reform szükségét fejte- getni. Ezt — azt hiszem — minden szakférfiú nagyon is érzi. Én csak az országos értekezlet, mint a reform megindítása- nak egyik eszköze mellett fogtam tollat. S ennek megtartása elé — azt hiszem — semmi akadály sem gördül. Némelyek talán azt mondják, hiába fogunk mi tanács- kozni. Erre azt felelem, hogy minden esetre sokkal kevésbbé lesz a reformból valami, ha nem lesz értekezlet, mint ha lesz. Továbbá, hogy ha egyéb haszna nem lesz értekezletünknek, meg lesz az az egy, hogy eszméket fogunk hangoztatni, fel- színre hozni, melyeket végre határozott alakban meg kell ismernie mindenkinek s melyek, ha most nem, de később bizonyára meg fognak valósulni, mert az egyház érdeke köve- teli megvalósulásukat s melyek épen azért fognak gyorsab- ban a megvalósuláshoz közeledni, mert nem egyesek véle- ményeként, hanem a magyar theologiai tanári kar országos értekezletének véleményeként, kérelmeként fognak fellépni. Ez már mondand valamit. S azután ki az, aki határozottan merné állítani, hogy értekezletünknek nem lesz gyakorlati eredménye már a legközelebbi jövőben? Ez a feltevés talán sértő is. Nem, a valószínűség a mellett szól, a mellett kell szólnia, hogy lesz. S az ügy —• azt hiszem — elég fontos, hogy erre a valószínűségre támaszkodva kockáztassunk valamit. Mások talán azt mondják, hogy a dolog nagyon új, na- gvon szokatlan. Oh legyenek az illetők meggyőződve, hogy igen sok új és szokatlannak kell történnie — s fog is történni — a katho- licismus terén Magyarországon és pedig a papnevelés terén is, s csak a mi szégyenünkre fog válni, ha nem mi idézzük azt elő, hanem utódainkra hagyjuk még ezt is. Azok az utódok aligha fogják ezért emlékünket áldani. Vagy talán még korai volna a dolog? A jó sohasem történhetik elég korán. Vajha rég megtörtént volna már. Talán ma máskép állnánk. Maradtam mély tisztelettel Dr. V. A.
