Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

188

értelmű ajándékaikat ajánlották fel az Urnák, így mi szivünk azon kincseit ajánljuk fel, melyek Istenhez méltók.»1

Az ünnepi hangulatkeltéssel egyengeti el azon talajt, melyre beszédeinek alapjait lerakja, mi által maguk az ala- pok is azonnal tetszetösekké válnak a hallgatók előtt. «E na- pókban ünnepeltük annak emlékét, hogy a sértetlen Szűz e világra szülte az emberi nem Megváltóját; ma, szeretett híveim, az Úr megjelenésének tiszteletre méltó ünnepe adja meg örömeink állandóságát; hogy ekként az egymással rokon- ünnepségek titkai között sem az öröm bensösége. sem a hit tüze le ne lohadjon. Minden ember üdvét érinti az, hogy az Isten és emberek közti közbenjárónak szent gyermeksége már akkor hírül adatott a világnak, midőn maga még át sem lépte kisded városkája határait.»1 2 ,

Híveinek fogalomköréhez úgy ereszkedett le s akként emelte őket beszédtárgyának magaslatához, hogy beszéde kezdetén, az evangéliumi alapon rövid történeti visszapillan- tást tartott s a közel múlt események tanulságainak ismét- lése és kidomborítása által mindig egy-egy lépéssel közeledett beszédének épen most kitűzött céljához. «Szeretett híveim, a napok, a melyek Úrunk feltámadása és mennybemenetele között múltak el, nem tanulság nélkül teltek el, hanem nagy titkok lettek bennük megerősítve, nagy titkok lettek általuk felfedve. E napokban tűnt el a kegyetlen halál- félelme, e napokon lön nemcsak a lélek halhatatlansága, hanem a test feltámadása is kijelentve. E napokban le- helte az Ur összes apostolaira a Szentleiket és bízta külö- nősen szent Péter apostolra az Úr nyájának őrizetét, miután már előbb neki adta a mennyország kulcsait. E napokban sze- gödött útitársul az Úr a két tanítványhoz, és hogy szemeink- röl a kétkedés homályát letörülje, a félénkek és reszketök késedelmességét megkorholja. Felgerjedt szivük befogadja a hit lángját és a mint az Ur a Szentírást kezdi magyarázni, az eddig késedelmezöknek szíve lángra *lobban. A kenyér1 Sermo 2. de Epiphania.

2 Sermo 1. De Epiphania.