Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Gerely József: Sión

6

alatt írt zsoltárok nem birnak bizonyító erővel, mert ép úgy vonatkozhatnak a keleti hegyhátra, mint a nyugatira,1 s ezért ki kell választanunk s mellőznünk mindama zsoltárokat, me* lyek azon időben keletkeztek, vagy keletkezhettek, midőn a nagy jeruzsálemi templom felépítve még nem volt. Az így behozott eredmény legalább semmikép sem kifogásolható, mert ha a Siónról, ■mint templomhegyről van szó, azonossága felöl már kétségben nem lehetünk.

Kezdjük a 47־ik (héb. 48.) zsoltáron. E költemény két- ségtelenül Jeruzsálemnek valami ellenségtől való megszabadu- lását énekli meg, dicsőítve az isteni oltalom nagyságát. Hogy különlegesen melyik történeti esemény forog itt fenn, azt biz- tosan megállapítani nem lehet, mert Jahvé nem egyszer védel- mezé meg a várost csodálatos módon. A Par. II. 20-ban elbeszélt események azonban oly bámulatosan egybevágnak e zsoltár tartalmával, hogy másra nem is igen vonatkoztat- hatjuk. Igaz, hogy ott — mint Hoberg1 2 is megjegyzi — nincs szó Jeruzsálem ostromáról, de erről a zsoltár sem tesz kife- jezett említést, és ha az ellenség Jozafátot megveri, úgy a főváros is veszve van, tehát a csodás győzelmet bátran lehe- tett így megénekelni. «Nagy az Űr... az ő szent hegyén». Az «ö» hegyén, mert ott lakik, tehát az övé a hegy, neki van szentelve. Hol volt ez a hegy ? Megmondja a 3-ik vers- szak, mely a zsidóból fordítva így hangzik: «Szép, a mint kiemelkedik,3 4 gyönyöre az egész földnek, Sión hegye, oldala az északnak, a nagy király városa.»

Delitsch 1 szerint e mondatnak 2 alanya van: Sión és a

1 Hogy Dávidváros (= Sión) helyét, hol a szent hajlék felállítva volt (Kir. II. 6, 12.), már meghatároznunk sikerült, azt természetesen most nem veszszük figyelembe, mert a zsoltárok könyvéből egészen önállóan akarjuk tételünket bebizonyítani.

2 Gottfried Hoberg, Die Psalmen der Vulgata. Freiburg, 1892.

3 Szent Jeromos ezt «speciosum germen»-nek fordítja, valószínűleg «nótának (= kiemelkedés, kimagaslás) a Talmudban előforduló jelenté- sét (ág, hajlás) tartva szem előtt (1. Psalterium iuxta Hebraeos Hieronymi e recognitione P. de Lagarde, Lipsiae, 1874).

4 Franz Deutsch, Biblisches Commentar über die Psalmen. Leip- zig, 1867.