Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Gerely József: Sión

7

város1 és egy állítmánya: «szép... .földnek». Véleményünk szerint azonban mindkét alanynak megvan a maga állítmánya, csakhogy chiazmusszerüen elrendezve: Sión — szép a mint kiemelkedik, Jeruzsálem — öröme az egész földnek. Bizonyos azonban, és ez a fődolog, hogy az «északnak oldala» «Sión hegvé»-nek appozítiója, és hogy e szavaknak topográfiai ér- tel,me2 van, a templomhegy helyi meghatározására szolgálván. יתכרי (Vulg. latera) ugyanis kettős számban áll és — mint

Delitsch és Mlcoch 8 magyarázza — két szárat, két oldalt és aztán ez oldalak által képezett szögletet jelenti, mely hely- zetnek a város északkeleti sarkán levő templomhegy egész jól megfelel.

Ha a szövegnek értelmét nem így, a legtermészetesebb alakban, fogjuk fel, nem marad más hátra, mint mindenféle exegetikai fogásokhoz nyúlni. így Hupfeld szerint a költő a Sinai hegyhez viszonyítva mondja Jeruzsálemet, illetve Siónt észak oldalának. Lesétrei belátja, hogy e helynek tisztán topográfiai értelme van, mindazonáltal a tradicionális véle- mény által lekötve így kénytelen exegetizálni: «Nyilvánvaló, hogy Sión hegye, mely a város délnyugati részén fekszik, nem nevezhető északi sarknak; ez a megjelölés nem illik semmi másra, mint a templomhegyre, mely a város legészakibb részét foglalta el, és mint az gyakran megtörténik a rész van itt véve az egész helyett». Perowne pláne még a gram- matikai szerkezet ellen is értelmezi e helyet. Fülion 6 szerint «monte sancto׳) azért, mert egy ideig a Siónon (értsd min- dig: Új-Sión) volt a szentély, vagy a szent király palotája (?). Különben osztja Lesétre véleményét. A «latera aquilonis»

1 «Civitas regis magni» semmi esetre sem vonatkozik Siónra ; v. ö. Máté 5, 36.: «neque per Jerosolymam, quia civitas est magni regis», mely kétségtelenül idézet a mi zsoltárunkból.

2 Hiltizg, Ewald, Hengstenberg és Le Hir véleménye, hogy itt (és Íz. 14, 13.-ban) egy régi ázsiai mythikus hit érvényesülne a végső észa- kon eget és földet összekötő hegyeket illetőleg — e helyen minden alap nélkül szűkölködik.

3 Melchior Mlcoch, Psalterium seu liber psalmorum. Olmütz, 1890.

4 H. Lesétre, Le livre des Psaumes (La Sainte Bible). Paris, 1893.

5 Louis Claude Fillion, Les Psaumes commentés. Paris, 1893.