Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Török Kálmán: A püspöki koadjutor
us szorosabb függési viszonyba hozni az egység középpontjával. Már ez időben találkozunk oly példákkal, melyekből ama kő- vetkeztetést lehet vonni, hogy a hierarchikus vonatkozású ügyek intézésében, minő a koadjutor kinevezése, engedélyezése is, — a hierarchia feje, a pápa, részt követel magának. Egyesek a pápai székhez folyamodtak koadjutor engedélyezéseért; s való- szinü az a következtetés, hogy az apostoli szék az előbb ön- kénytes kérelmet kötelezővé tette. S ha nem lett is e kötele- zésnek csakhamar általános érvénye, amint az idöszerinti egyház-politikai viszonyok között nem is volt remélhető, — annyi kétségtelen, hogy később — mint látni fogjuk, — teljes hatályt nyert, amint a kánoni-törvénytár pozitív jogszabálya bizonyítja.1 Bonifác mainzi érsekről jegyezte föl a kánoni-tör- vénytár, ki mint első folyamodott Zakariás pápához oly kére- lemmel, hogy öregsége — és testi gyöngeségének figyelembe- vételével, — koadjutort engedélyezzen mellé.2 Talán tiszteleti jogot kívánt ez által Bonifác a pápának fölajánlani, mivel a mainzi püspökséget érseki méltóságra emelte? Nehéz volna e kérdést a megfelelő források hiányában eldönteni. Legvalószi- nübb mégis az a következtetés, hogy Bonifác praecedenseket látott már maga előtt. A pápa teljesítette Bonifác kérelmét. Hozzá intézett levelében így ír: «... érseki székedet, melyet a mainzi egyházban bírsz, semmiesetre sem hagyd el. Ha pedig az Úr szíved szerint való tökéletes férfiút rendel, aki képes lesz ügyeidet végezni és a hívek üdvösségéről is gondoskodni, a magad személyére — pro tua persona — szenteld fel püs- pökké . . .»s Egy másik levelében pedig «charitate cogenda» még azt is megengedte a pápa, hogy koadjutora utódja lehes- s«n. Azonban, hogy koadjutora az ö életében püspökutóddá választassák: «ut te vivente in tuo loco eligatur episcopus, nulla ratione concedi patimur,» — írja ismét a pápa vála- szában. Ezek alapján látjuk világosan kidomborodni a püspöki koadjutor jogállását a Nagy Károly és utódai uralkodását ‘ C. 17. C. VII. q. 1. 2 Ugyanott. 3 Ugyanott.
