Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Török Kálmán: A püspöki koadjutor

ll'J

követő korszakban. A pápai hatalom intenzív föllépése korlá- tok közé szorítja nemcsak a papság és hívek befolyását, ha- nem szűk tért enged a fejedelmi akaratnak is, amennyiben a pápa előzetes engedélye nélkül nem választhalnak koadjutort. Ezen jogi helyzet változatlan maradt Vili. Bonifác idejéig. Kétségtelenné teszi ezen állítást a következő eset is, amelyről az Extravagantes-ekben tétetik említés.1 A XIII. században az arles-i érsek, mint metropolita, előterjesztést tön III. Ince pá- pának, az oranje-i püspök — mint saffraganeusa — ügyében, ki negyven év óta súlyos betegségben szenvedett, mely öt püs- pöki kötelmeinek teljesítésében akadályozta. A pápa a metro- politához írt válaszában világos szavakkal rendelkezett, hogy a beteg püspök mellé koadjutort kell adni: «Mivel öt a püs- pöki szék elhagyására nem kényszerítheted, ne is tedd meg semmi módon, mivel a szenvedőnek nem új bajt kell adni, hanem inkább a nyomorúságán könyörületre kell indulni, épen azért, minthogy ö mint becsületes ember élt és a rábízott egyházat hűségesen kormányozta, mi úgy a püspöknek, mint egyházának javát akarván, meghagyjuk neked, hogy koadju- tort adj mellé.»2 Volt-e befolyása a papságnak, hiveknek és a fejedelemnek? E kérdésre — anélkül, hogy a mondottak jogi hatályát csökkentenők, — igennel válaszolhatunk. E befolyás legkevésbbé sem volt olyan, aminöt főleg az első öt század- ban láttunk. III. Incének említett leveléből azt olvashatjuk ki, hogy a fejedelem és a hívek csak kérték az arles-i metropo- litát, hogy gondoskodjék koadjutor kinevezéséről;3 mintegy közvetítőül használván öt fel állásánál fogva, az apostoli szék- nél. A pápa, amint láttuk, teljesítette kérésüket, de a koadju- tor választását a metropolitára bízta, delegálta. Valószínű azon- ban, hogy a metropolita még a fejedelem és a hívek megkér- dezésével nevezett ki koadjutort,4 bár e kitétel: ״mandamus,

1 V. ö. Thomassin idéz. műnk. Pars II. Lib. II. cap. LIX.

2 Extr. De cler. aegr. c. 3.

8 «Princeps terrae et cives a te postulant incessanter, ut ipsis, cum sis Metropolitanus eorum, studeas providere.» — Ezek a hivatoit lev.él szavai.

4 Mint valószínűt említi Thomassinus munkájának fentebb idézett helyén.