Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
102 E fönséges tanával az igazság mestere a rabszolgaságot gyökerében ingatta meg, míg romjaiból az idők folyamán az emberi természet eredeti jogain, a szabadságon, egyenlőségen, testvériségen alapuló keresztény társadalom emelkedett ki. Ezen társadalmi jogok minden embert, mint ilyent, vagyis mint személyt kivétel nélkül illetik meg, továbbá közös szár- mazása és hivatásánál fogva. A kijelentés, hogy a teremtő és gondviselő Isten előtt nincs személyválogatás, mely annyi- szór ismétlődik a szentiratokban, napnál világosabban bizo- nyonyítja, hogy a mindnyájunk atyja, adományainak kiosztá- sában nem tekinti a faji, nemzetiségi, születési, rang- és vagyonbeli különbözőségeket gyermekeiben. A npoau-xolyr^ix kizárólag bibliai kifejezés, ismeretlen a profán írók előtt, jeléül annak, hogy arról fogalmuk se volt. Az emberi jogok tehát, jobban mondva az emberiséget megillető társadalmi jogok: szabadság, egyenlőség, testvériség az Evangelium által lőnek először kihirdetve igazi és teljes jelentőségükben. Ezen eszmék termékenyítő befolyása alatt indult útnak a keresztény civilizáció s érlelte meg összes anyagi és szellemerkölcsi, manap oly fényesen ragyogó vív- mányait. S a midőn a multszázadi világforradalom emberei az eddigi társadalom és feudális államformájának felforgatásával a társadalmi jogok magna chartáját minden ember számára, ismét kihirdették, erre fektetvén az új szabadabb államformát, arról tettek bizonyságot, hogy ők is az evangélium iskolájába jártak. III. A pogány szociálbölcselök irataiból kitetszik, hogy ők tár- sadalmi tanaikat oly rejtett kincsnek tekintették, melyhez a buta néptömeg soha hozzá nem fér. Clantes szerint a közön- séges ember csak alakra nézve különbözik a baromtól.1 A nőről azt állítja Seneca, hogy bármily gazdag és hatalmas, mindig ostoba teremtés, és ha még hozzá nem bír kellő mü1 Stobeo, De Impud. Sermo IV.
