Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
97 ezek nagyon szórványosak, s azért nem változtathatták meg az emberek közfelfogását és szokásait. Ez azonban mit sem von le egyes kiváló elmék igazságszeretetéböl, kik a pogány ókorban is egészen elfogulatlanul és szabatosan körvonaloz- ták az ember társas természetéből, természetes élethivatásá- bői, személyiségéből folyó jogokat, s a többi lények fölötti ki- váltságokat, E közös természetes emberjogok s kiváltságokról különösen az ész, szabadakarat, a lelkiismeret és a beszéd tesznek bizonyságot,1 s a szó legnemesebb értelmében vett emberség (humanitás), az ember-szeretet alapját, és természe- tes indító okát képezik.1 2 Seneca fönséges szavakkal világítja meg e nagy igazságot, és kárhoztatja korának erkölcsi vad- ságát, mely az emberséget, vagyis az emberi természetet semmibe sem veszi, azt mondván: . . . homo sacra res ho- mini.3 4 * Márk Aurél az ember hivatását, természetének meg- felelöleg, a társadalmi kötelékek megszilárdításában és töké- létesítésében látja. Hazám, írja ö, mint polgáré, Róma, mint emberé a világ.1 Dacára a magasztos tanoknak, Seneca kény- télén megvallani, hogy az emberség, az emberbecsülés, ember- szeretet, vajmi ritka tünemény.6 A keresztény erkölcstan ezen emberszeretet (humanitas, caritas beneficentia) nagy igazságait, melyeket a pogány er- kölcsbölcselök hirdettek, elfogadta, azokat kiegészítette, és tel- jes fényükbe helyezte, annak felsőbb rendű kútforrását és indító okait a kinyilatkoztatás tételeiből felderítette és beiga- zolta. Ész és kinyilatkoztatás ugyanis az embertársi szere- tetet a közös alkotó és minmagunk szeretetéböl származtatja, mivel t. i. mindenki más emberben nemcsak a természeténél fogva egészen hasonló lényt, társát, látja, hanem egyszer- smind a teremtő Isten képét és hasonmását, kinek tökéletes- ségeit, habár véges arányokban, tükrözi vissza. 1 Ratio & oratio, de Officiis lib. I. c. 7. 17—20. 2 Caritas generis humani, de Finibus lib. V. c. 23. vol. 11. De na- tura deorum lib. I. c. 44. vol. 13. 8 Epistola 95. vol. 4. 4 Commentariorum lib. III. §. 11. 6 In homine rarum humanitas bonum, epist. 115. vol. 4. *Hittudományi Folyóirat» 1895. 7
