Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
91■ nak; holott annak eredeti, tiszta, az egész emberi társadal- mat átalakító jótékony jellegét még a 17. és 18. századbeli elsőrangú ei kölcsbölcselök is elismerték. Nevezetesen a legújabb erkölcsbölcselök közül Miron,1 Proudhon.1 2 Garcin,3 Saisset,4 * annak a régen megcáfolt tétel- nek bebizonyításán fáradoznak, hogy a kereszténység első hirdetői erkölcstanukat a Stoából merítették. Sőt Derchanel azt meri állítani, hogy az u. n. kér. morál-ban egyetlen egy eszme, fogalom, erény, kötelesség sincs, melyet már régen a kereszténység keletkezése előtt nem ismertek és rendszeresen nem tanítottak volna.6 Winkler a stoicismust azon törzsnek mondja, melyből sarjadzott a kereszténység.6 Havet két kötetes munkájában magyarázza a keresztény- ség eredetét, s arra a következtetésre jut, hogy az természe- tes fejleménye a keleti, s a görög—latin kultúrának.7 Tértül- lián így szól Havet, Senecát a mieinkből valónak mondja, inkább azt kellett volna mondania, hogy Senecából vették át a mieink mindazt, ami igaz és jó tanításaikban. Tertullián Ambrus, Ágoston, hogy csak a latin egyházi írókról szóljak, tanítványai a pogány bölcseknek, ezeknek, nem pedig a Szent- írásnak 8 köszönik a lelki élet tudományát. A lelkiismeret er- kölcsi megújítása nem a kereszténység érdeme, mindenki érezte már annak szükségét, mikép ez kitetszik e kor er- kölcsbölcselöinek irataikéi. Az egyházatyák az új vallás tani- fásában egyszerűen hivatkozhattak a pogány vallásbölcsek müveire, melyek sokkal gazdagabb erkölcstant tartalmaznak 1 Examen du Christianisme eh. 4. vol. I. Bruxelles, 1862. 2 De la Justice dans la Révolution et dans l’Église Ch. 4. vol. 3. Paris, 1858. 3 Revue moderne, Sept. Oct. 1869. Plurieurs articles intitulefs payens a travers les Siéeles. 4 Revue des deux mondes. Mars, 1845. 6 La liberté de penser, vol. 5. p. 224. et suiv. Paris. 1849. 6 Der Stoicismus eine Wurzel des Christenthums. Leipzig, 1878. 7 Le Christianisme et ses origines. L’Hellenisme vol. due. Paris, 1880. 3■ edition. 8 U. o. vol. 3. p. 263—292.
