Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
95 annál, mely az ó- és újszövetségi iratokban foglaltatik.3 Re- nan, Mark Aurel című müvében azt állítja, hogy már a ke- reszténység előtt a bölcselet annak minden erkölcsi eszméit ismerte s a legszebb alakban kifejezte.2 Weygoldt a stoicis- musról irt müvének azon fejezetében, melyben annak a ke- resztény eszmével való érintkezési pontjairól szól, azt akarja bevitatni, hogy ennek semmi befolyása sem volt a pogány ethikára, hanem inkább ez alapja a keresztény erkölcstannak.3 Jirrot még tovább megy, azt állítván, hogy ha az erénytan- ban a rendszer, a tüzetesség, nem is említve a szellemessé- get és ékesszólást, számot tesznek: Plató, Aristoteles, Cicero, Seneca, sz. Pált s az apostoli levelek Íróit messze túlha- ladják.4 Mindezekután ki csodálkozhatnék, ha napjainkban a fölü- letesen gondolkozók s a testiség rabjai, hátat fordítván a ke- reszténység magasztos tanainak, az ujabbkori bölcselet által felelevenített pogányság karjaiba vetik magokat, úgy lévén meggyőződve, hogy ez a kultúrának és polgáriasodásnak sok- kai hatalmasabb emeltyűje, mint a kereszténység. Ebből is kiderül a felvetett kérdés fejtegetésének időszerűsége, sürgőssége. Nem lécén időm a felvett tételt egész terjedelmében felölelni, annak egyes leggyakorlatibb részleteit fogom ismertetni, melyeknek akut jellege leginkább abból tűnik ki, hogy a mai emberiségei két táborra, a keresztény s a pogány (szabadkőműves, szabadelvű) táborra osztotta. Lássuk tehát először a természeti ethikánalc, erkölcstannak, egyik alap- vagyis sarkelvének, az embertársi szeretetnek törvényét keresztény és pogány megvilágításnál. 1 2 3 4 1 Le Christianisme et ses origines. — Le Nouveau Testament, vol. 4. p. 403. Paris, 1883. 2 Marc Aurele et la fin du moral antique, p. 567. Paris, 1882. 4. edition. 3 Die Philosopie der Sto a. p. 193. Leipzig. 1883. 4 Décadence du sentiment moral et religienx, ses causes et ses remedes p. 281—283. Paris, 1878.
