Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata
79 az ügyet; ha nem ismeri és szentencia/: ezt nemcsak igazságos Ítéletnek, de egyáltalában ítéletnek nem mondhatni. Krisztus bizonyára, mikor 'azt mondta : «amiket megkötendesz a földön, meg lesznek kötve a mennyben» s ismét: «akiknek megtartjátok a bűneiket, meg lesznek tartva», nem az önkényre bízta a kegyelem kiszolgáltatását, hanem a legjobb belátásra, mely ugyan szintén tévedhet, szintén igazságtalan lehet; de legalább óvja az emberi méltóságot, — a bűnös érzelmeit s az örök, igazságos bírónak igényeit. Vegyük a bírót, aki lát- tatlanba ítél; kérdezzük: miért tartod meg ennek bűneit s miért bocsátód meg a másikét ? Kérdezzük : miért rovod ki rá ezt az elégtételt, miért nem mást ? azt fogja talán felelni s a reformáció sem felelhet mást: «nem ítélek látatlanba, mert látom meg törődő ttségét, — látom bánatát; én pedig Krisztustól nyert hatalommal ép arról ítélek: érdemes-e valaki a bocsánatra vagy nem ? Nem kell ahhoz tüzetes bünbevallás! Ha valaki megtörödve, meggörnyedve leborul előttem s mondja ; «Uram, bűnös ember vagyok; bocsá-d meg vétkeimet; mert szivem keserű a bánattól s lelkem eped az Úr irgalma után» ; megbocsátok neki s méltányosan járok el, mert megérdemli, íme a bírói hatalom méltányos és észszerű gyakorlása tüzetes gyónás nélkül! Honnan tehát a kötelezés minden bűnnek külön való bevallására?» E nehézség nagy fényt önt az egyházi gyakorlatra s kezdet óta az Evangélium ezen idézett helyeinek felfogására. Hiszen ami haldoklóink, ami nagy betegeink is csak így gyónnak; ha nyögnek, ha nyelvük csak azt rebegi: «vétkeztem»; ha homályosodé szemükből az irgalmat kereső lélek egy sugara reszket bele résztvevő szívünkbe: ime nem kívánunk többet; nem faggatjuk bünbevallással; beérjük e gyónással... Péter gyónásával, melyet a Genezárethi tó tükrén végzett! «Uram! bűnös ember vagyok.» S ha nem is volna megbénulva a nyelv, — de ha háborogna az orkántól fölkavart tenger s a hajó rettegésébe belevegyülne sok ember bánatos vallomása: «Uram! vétkeztem; irgalmazz lelkemnek, ha már e mélységes örvénybe kell elvesznie életemnek:» vájjon kívánnánk-e tüzetesebb gyónást ? Soha 1 az elmerülő Gymbria 700 utasának,
