Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata
80 a hajótörést, szenvedő Utopia 1000 lelkének nem kellene más gyónás csak ez: «Uram! vétkeztem ellened; könyörülj rajtam!» s rögtön rájuk adná a katholikus pap az absolutiót. A morális theologia pedig részletezi mindezeket az eseteket s arra tanít, hogy csak annyit kívánjunk a gyónásból is, amennyit lehet. Gyönyörű tan ez! isteni és emberi, az örök észszerüség sugárzata: soha többet, mint amennyit lehet? Micsoda a bün- bevallás? bizonyára egy emberi, tehát erkölcsi cselekvés s mint ilyen függ az értelem mélységétől, a felfogástól, az emlékezet élénkségétől, — függ az akaraterőtől, a megfeszüléstöl, — függ még a nyelvismerettől s a nyelvnek s az ajkaknak hajlékonyságától! Hol kell alkalmaznunk nagyobb mérsékletet, mint az erkölcsiekben ? Valósággal minden embernek külön erkölcsi fogalmai vannak; nem az elvont elvekben, hanem az elvek konkrét alkalmazásában; az evangélium pedig soha sem merev, hiszen merő élet. Hogyan egyeztetjük meg tehát a tüzetes bünbevallásnak általunk hirdetett szükségességét e sokféle következetlenséggel! Ne beszéljünk következetlenségről; hogy a gyökér szálakat hajt. az ág pedig leveleket, az nem a fa következetlensége, hanem életképességének különböző alkalmazkodása. A bírói hatalom kívánja, hogy az ügyet ismerje, melyről ítél. Aki valamit megbocsát, attól csak méltán kérdezzük : mit bocsátasz meg ? Hiába felelik: «mi a fölött ítélünk, érdemes-e a bűnös bocsánatra vagy nem s nem a bűn fölött s következőleg nem kell a bűnt ismernünk»; mi erre azt feleljük: «a biró az valóban arról ítél, hogy érdemes-e valaki a büntetésre a szabadon bocsáttatásra, de azért mégis csak kell ismernie magát a tényt, melylyel a vélkest vádolják: mi is bűnt bocsátunk vagy megtartunk, s azért a közvetetlen természetes felfogás kívánja, hogy ismerjük azt, amit bocsátunk vagy megtartunk. Azonban ez csak elvont szemlélése a bírói s nevezetesen a bűnbocsátó hatalomnak ; tulajdonképen pedig ott abban a gyóntatószékben értjük meg csak a tüzetes biinbevallás szükségessé gét. Abból a tüzetes bünbevallásból ismeri meg csak igazán a biró, az a gyóntató, hogy kivel van dolga ; abból ismeri
