Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Kiss János: Kerüljük az idegen szók használatát

magyar szók használatát megkívánják a következő szempontok : az előadás szépsége és egyöntetűsége, nyelvünk szeretete és kiművelése s a tudomány haladása és népszerűsége.

1. Az előadás szépsége és egyöntetűsége nagyban követeli az idegen szók kerülését és a magyar szók használatát. Valóban nem szép több nyelv összekeverése egy előadásban; az ily összekeverés darabossá teszi az előadást s mivel a gondolatmenetét megzavarja, magát az előadást is megfosztja gördülé- kenységétöl. Nem szabad itt figyelmen kivül hagynunk azt a körülményt, hogy ami nyelvünk nem tartozik az indo-germán nyelvcsaládhoz s azért az indo-germán nyelvekből, latinból, görögből vagy németből minden átidomítás nélkül átvett, tehát tulajdonképen vett idegen szók nem illenek a mi szavaink közé, a mi beszédünkbe. Ezt a körülményt igen sokan szem elöl tévesztik, sőt még alig hallottam hangsúlyozni. Minduntalan előhozakodnak azzal, hogy a német minden aggodalom nélkül használja a latin és a görög szókat; szintígv a francia, az olasz stb. Igen ám, de ezek a nyelvek mind ugyanegv nyelvcsaládhoz tartoznak, sőt a francia és az olasz épen a latin nyelvből származtak, ami pedig idegen elem van bennük, azt átidomították, miként a magyar is akárhány idegen szót átidomitott. Az ily átidomított és polgárjogot nyert szók ellen természetesen nincs és nem lehet kifogásom, én csak a tulajdonképeni idegen szók használata ellen szólalok föl s hogy az ilyenek összekeverése a mieinkkel nem szép, az előttem szembeszökő.

2. Nyelvünk szeretete és kiművelése szintén arra intenek, hogy kerüljük az idegen szókat s használjuk a magyar kifejezéseket. Aki szereti nyelvét, azon van, hogy azon minden fogalmat ki tudjon fejezni s igyekszik azt ily irányban művelni. Vagy nem szégyen-e, folyton azt hangoztatni, hogy ezt vagy azt a tudományt, pl. a bölcseletet vagy a hittudományt magyar nyelven nem lehet tárgyalni, vagy hogy sajátos fogalmait magyar nyelven nem lehet kifejezni ? Ez valóban szégyen s ha így volna, azon kellene lennünk, hogy az állapot javuljon, nem pedig éveken és évtizedeken keresztül ölbe tett kezekkel hangoztatnunk siralmas tehetetlenségünket. Ámde hála