Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata
70 atyák fölsorolását, aki kereken kimondja, pedig nem volt oly szigorú mint Vazul: «aki bűnét be nem vallja a gyóntatónak: nem kerülheti el a szégyent, hogy az egész világ színe előtt ki ne nyilváníttassék lelkének állapota». (Hóm. 33. in Joan.) Azonban ha az atyák igazán ily félreérthetetlen világossággal tanúskodnak a titkos bűnök bevallásának szükségességéről : honnan támadhat tehát fel a nehézség, honnan merül fel a kétség, hogy kellett-e vagy nem a régi egyházban a titkos bűnöket is meggyónni ? ! Erre is megfelelünk! Találni az atyák s a zsinatok nyilatkozataiban látszólag ellentétes helyeket; melyeket azonban könnyen megegyeztetünk egymással, ha a gyónást a kánoni penitenciától megkülönböztetjük. Sőt ezenkívül, már itt kell megemlítenünk, hogy különböztetni kell a gyónástól eltekintve a vezeklésben magában nyilvános és kánoni penitencia közt; mindkettőben a bűnös kizáratott az Eucharistia vételéből s az áldozatból; — mindkettőben testi sanyargást gyakorolt és a penitencia végeztével föloldoztatott; de most jön a különbség: a penitencia kiszabása u. i. vagy a kánonok által történt, melyekben meg volt határozva az idő, a gyakorlat, a penitenciának rítusa, módja vagy pedig a gyóntató határozta meg külön-külön, mit tegyen a vezeklő; ha a kánonok által határoztatott meg a penitencia, akkor kánoni volt, akár nyilvánosan akár titokban végezte azt valaki; — ha a gyóntató maga rendelkezett belátása szerint, vagy a bűnös saját buzgalmából rótta ki magára az elégtételt: akkor nem volt kánoni. Lehetett tehát kánoni penitencia, mely nem volt nyilvános s lehetett nyilvános penitencia, mely nem volt kánoni. E megkülönböztetést szem előtt tartva megértjük, hogy az atyák és zsinatok nem minden bűnt vetnek kánoni penitencia alá. S következőleg úgy látszik, hogy nem kell minden bűnt. főleg a titkos bűnöket meggyónni. De ez a következtetés egészen hamis; a szent atyák olyankor a kánoni peni- tenciáról beszélnek s oly bűnökről, melyekről a kánonok nem intézkednek, természetesen azt mondják, hogy az ily bűnökért kánoni penitenciát nem szokás tartani. Különben nem érthetnök a fönt idézett atyák szavait a
