Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Ráth György: A pannonhalmi sz. Benedek-rend nyomtatott imakönyve a breviarium monasticum behozatala előtt

szónokra, amiből következtethető, hogy a hazánkkal való összeköttetést nem szakította meg. Egyébként a senatorium számos helyein Magyarországot érdeklő történelmi tények adomaszerü alakban közöltetnek.1

Egy lustrummal utóbb a bécsi skót-monostor ismét egy hazánkfiát, az erdélyi származású Vinkh {Fink)Mátyást választá apátjává. Ez IV. Fridrik császárnak titoknoka és bizalmas embere volt. emellett Hunyódy Mátyásnak is, mint morva örgrófnak, pártolásában részesült. Mindkét fejedelem tagúi belépett az általa a pestis meggátlása végett alapított, s nagy tekintélyre emelkedett sz. Sebestyénről nevezett con- fraternitásba. Mátyás apát egyike volt ama főpapoknak, kik a Lipót herceg szenttéavatását megelőző vizsgálatra kiküldettek.

Sokoldalú politikai működése tetemes költséggel járván, a különben is fényüzési hajlammal biró praelatus monostorát súlyos adósságokkal terhelte, minélfogva tarthatatlanná vált állásáról 1475-ben le kellett köszönnie. Sőt egyik életírója szerint resignatiója után a monostorban fogságba tétetett, ahonnan azután sikerült neki Magyarországba menekülnie.1

1 Pez Hieromos a Scriptores rerum austriacarum II. kötete 62 I—674- lapjain kiadta a «Senatoriumot» saját bevezetése kíséretében.

1 Rasch János, ki a bécsi skótoknál 1570 óta, mint organista volt alkalmazva, apátjának buzdítására régi okiratok, s egyéb emlékek fel- használásával megírta, s 1586-ban kiadta a monostor történetét. A munka, mely egyébként nem igen megbízható, ily címmel bir : Stifftung und Prelaten unser lieben Frauen Gottshaus, ßenedicterorden$. genannt zu den Schotten zu Wien. Abban a szerző az egyes praelatusok életrajzaihoz hozzácsatolta Neser Ágoston bécsi kanonok distichonjait, melyek a Bruschius által 1551-ben az említett prelatusokról kiadott életrajzi adatoknak kivonatát tartalmazzák. Fink apátról a verses krónika így szól :

Abbas Mathias Fink nostra in aere alieno Castra gravans, tentus carcere, quique fugit,

Utitur Ungarin quoque profugus instar asili.

Szökéséről, mely az 1493-ik évi sz. Márk napját követő pénteken (april 26-ikán) történt volna, említés történik a bécsi skótok levéltárában őrzött, Serin. 1. Nro. 8. jelzésű okiratban is.