Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Svertsits Domonkos: Az egyház és a korszellem

719

E két társaság úgy eredetére, mint természeti tulajdonságaira s eszközeire nézve nagyon különböző. Az egyház t. i. közvetetlenül Istentől ered, konstituciója, tanai az ö kezéből kerültek ki, a társadalom pedig csak közvetve az Isten munkája, amennyiben az egész természetbe, de főleg az emberbe ö adta azt a leküzdhetetlen vágyat a társulásra, amelynek szükségképeni eredménye a társadalom.

Az egyház egy, szent, szükségképeni. — «A ki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, az megveli azt, aki engem küldött, az Atyát» azaz elkárhozik. — Az álladalom sokféle úgy számra mint milyenségre nézve, s nem okvetetlenül egy bizonyos (társadalom) állam tagjának kell lennem, bármikor kivonhatom magamat az egyik hatalmi köre alól s a .másikhoz szegődhetem.

Ami céljokat illeti, az egyház fő és az állam mellékes célja találkoznak, amennyiben mindkettőnek az emberiség üd- vözülhetését kell megkönnyíteni, mindkettőnek ezen kell munkálkodnia. Az állam főcélja azonban, már eltekintve a végelemzési öl. nem vág egybe az egyházéval, amennyiben az egyház főcélja az Isten nagyobb dicsőségének előmozdítása, tiszteletének fellendítése, az emberiség üdvözítése, az államé meg a közjóiét megteremtése, az egyedek ideiglenes boldogságának létesítése, a tulajdon biztosítása, az igazságnak helyes kiszolgáltatása. Az egyház tulajdonságai, célja tehát magasz- tosabb, mint az államé. Minthogy pedig az egyedi tulajdonok, a cél teszi a társadalmat tökéletesebbé vagy kevésbbé tökéletessé, önként következik az itt elmondottakból, hogy az egyház tökéletesebb társaság, mint az állam.

A szó szoros értelmében tehát — a tökéletlen engedni tartozván a tökéletesnek — ha alkalmazkodásról van szó, inkább kell az államnak, mint az egyháznak alkalmazkodnia, ha a mai társadalom helyesen fogná fel az államok célját, ha az emberiség boldogságát ott keresné, a hol — és sehol másutt — ezt megtalálhatja, az igazi erényben, vallásosságban : az egyház elveinek a gyakorlati életbe való átvitelében, akkor nem kívánna az egyháztól oly nagy garral alkalmazkodást, hanem szépségesen maga alkalmazkodnék az egyházhoz. De minthogy