Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Svertsits Domonkos: Az egyház és a korszellem
720 a liberalismus bekötötte szemét, nem látja meg a boldogság valódi forrását sem, sőt azt kislelküleg magától ellöki, eltaszítja és szolgájává akarja alacsonyítani, azt kívánja tőle, hogy mindenben alkalmazkodjék hozzá. Az egyház e garázda korszellemmel szemben egyrészről meggondolja, amit sz. Pál ír a rómaiakhoz: «Nincs hatalmasság, hanem csak az Istentől, s amelyek vannak: az Istentől vannak», de másrészről megfontolja azt is, mit az apostolok serege Péterrel élükön oly bátran hangoztatott : «Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embernek.» Alkalmazkodásában tehát az államhoz elmegy a végső határig, azon pontig, amelyen túl már alapítójával, céljával jönne ellenkezésbe, ott mozdulatlanul megáll s minden gyalázkodásra csak ezek a szeretet, türelem hangján mondott szavai: «Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.» Vájjon nem helytelen-e az egyház ezen alkalmazkodása ? nem volna-e jobb elfordulnia azon társaságtól, amely benne nem akar látni felsőbb intézményt, s az alkalmazkodásra kárhoztatja ? Bizony-bizony nem. Mert míg egy részről ezen sajnálatos alárendeltségében látszik meg, tetszik ki leginkább isteni eredete (amely végtelen alázatosságából, türelméből sugárzik ki), addig másrészről ezen alárendelt helyzetében is igen sok köny- nvet törölhet ki a szenvedők szemeiből, nagyon sok fájdalmat enyhíthet, igen sok barázdát simíthat el. Vájjon lenne-e létjoga azon liberális állam területén, amelylyel szemben ily alkalmazkodást nem tanúsítana? Vájjon azon állam, amely öt, a gondos öreg anyát úgy is csak zsörtölődő anyósnak tekinti, megtűrné egy percig is területén, ha vele szemben tanúsított viselete csak merev oppozicióban állna ? Nem roskadna-e össze aztán a könnyes szenvedő? Találna-e enyhet a fájdalom? S a barázdákat ki símítná el? Vegyük ezekhez még azt, hogy az egyház mint persona moralis polgár s mint ilyen az állam fenhatósága alá tartozik s annak minden egyes polgári törvényeiben engedelmeskednie kell, azaz az egyháznak mint polgárnak alkalmazkodnia kell az államhoz.
