Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Svertsits Domonkos: Az egyház és a korszellem

718 nem is fog a legvégső esetekig alkalmazkodni, bár ezáltal dogmát nem sértene s így a szó szoros értelmében alkalmaz­kodhatnék. Nem vezetne-e az ilyetén alkalmazkodás a kath. vallás általános kiforgatására, a legesztelenebb viszásságokra. követ­kezetlenségekre ? Megtörténnék u. i. ily körülmények között, hogy azt, amit a hivő lelkek előtt helyesel, tanít — az átlényegülést a Luther által támasztott szellemmel szemben, a XVII. század mindent tagadó szellemi áradata kedvéért megtagadná, a XIX. század mindent gúnyoló szelleme előtt rejtegetné. Hova lenne ilyenformán az emberiség üdve? hová az egyház célja? ha még a szikla is inogna, esél-csap módra majd ide, majd oda ha­jolna még oly dolgokban is, amelyek lényeges alkotó részei, melyek nélkül nincs egysége, isteni jellege. Bizonyára kétségbe kellene esnünk az isteni gondviselés felelt, kétségbe kellene ennek léteiét vonnunk, sőt — merem állítani — tagadnunk, ha még az egyház is, amelyet igaznak, isteni jellegűnek bizo­nyítottak az első századok csodái, ragyogó erénypéldái, ha­talmasnak, erősnek, a pokolnál erősebbnek a XIX. század erős viharai, szolgájává aljasodnék az emberi szenvedélyből szár­mazott s különböző korokban divó szellemeknek ; ezek irányí­tása szerint változtatná tanait, szertartásait, rendezné isteni tiszteletét; ha végtelen értékű miseáldozatát protestáns üres alakoskodássá változtatná csak azért, mivel századunk hóbor­tos, együgyü korszelleme előtt nem egyéb színi előadásnál. Hálra van még ezek után, hogy röviden szóljunk az egy­ház kormányzói hivataláról s ennek viszonyáról az uralkodó korszellemekhez. A végtelen bölcs isteni Gondviselés az első bűn által ketté­szakított isteni és emberi kötelékeket két társaság alapítása által fűzte ismét egybe. Hogy az embert, aki az első bűn által botorul elszakította magát Istenétől, ismét szorosabb viszonyba hozza önmagával, vallási társaságot, Egyházat alapított; hogy pedig a felbomlott társadalmi rendet helyreállítsa, féket szab­jon az önhaszonlesésnek, a más kárát nem respektáló kapzsi­ságnak s kellő igazságszolgáltatást nyújtson az ártatlannak, álladalmakat létesített.

Next

/
Thumbnails
Contents