Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Svertsits Domonkos: Az egyház és a korszellem
munkásságukat, minden erejüket, kiváltképen az elmebelieket s az erkölcsieket éleszti és lelkesíti; azokat bizonyos tulajdon módon igazgatja s az egyébként különböző személyekben a gondolkozás és cselekvés módját egyformává bélyegzi.1 Ezt as elvet, amelyet az emberiség «tudva nem tudva fölvett,» szellemnek nevezzük azért, mert az embereket annyira befolyásolja, hogy minden egyes szavukon, cselekedetükön meglátszik irányítása, hatása. Ez a középpont, amelyről kiindulnak s amely körül forognak az emberi cselekmények. Valamint tehát a testi élet középpontja a lélek, a szellem; ez a jó tényező minden öntudatos emberben, sőt a létektől függ az emberi testnek még élete is; ha eltávozott a lélek, megszűnik a testi élet: akként ezen irány — elvkorszellem — lelke, szelleme az egyes korszakoknak. Ettől függ, ennek gyermeke, folyománya minden egyes szava, cselekedete. S ha más újabb irányelv — korszellem — váltja föl, vele együtt bukik azon korszak is. amelyet jellegzett — újabb korszak veszi kezdetét. Ezen hasonlat útján nem lesz nehéz megfelelnünk arra a kérdésre sem, miért mondjuk ezt az irányelvet, szellemet, 7rorszellemnek. Miként ugyanis a szellem, értve e helyen az ember gondolkozásmódját, nem állandó, hanem változásnak van alávetve a különböző helyi, idő viszonyok s a műveltség fokozatosan nagyobb foka szerint; miként az idő nem változatlan, hanem gyors lábakkal halad tova, magával ragadván az embert is s változtatván egyúttal a helyi, álladalmi, családi, társasviszonyokat: akként ez az irányelv sem lehet állandó, •az emberi szellem lévén azon alap, amelyen épül, az egyes korszakok meg azon tér, ahol a különböző viszonyok szerint magát kifejti, érvényesíti. Ez az irányelv tehát többféle lehet; koronkint változik. Joggal mondjuk tehát korszellemnek egy bizonyos kort átható, uraló irányelvnek, szellemnek. Az ember egyéni erejéből vajmi keveset tehet: már természetszerűleg arra van utalva, hogy cselekvéseiben mások 1 A lelkipásztor az uralkodó korszellem irányában. V. K. 45 * Hittudományi Folyóirat» 1894.
