Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban
655 képen fölveti magának a kérdést, hogy mi lesz velem halálom után. S az emberi szívnek felelete ma és ezredévekkel ezelőtt ugyanegy: a borzalom a megsemmisülés gondolatára; ámde ez még nem elég, hanem segítségére jön az ész s okokkal biztosítja öt sejdítésének alaposságáról. Már llomeros erősíti a lélek halhatatlanságát. Képzelmé- nek csodás ereje elénk tárja az alvilágot a maga mystikus homályában; benne járnak-kelnek néma csöndben az elhunytaknak árnyékszerü lelkei a btyxnek fekete habjai körül. Itten már nem vár az emberre másik halál, itt az enyészetnek nincs már többé rajta hatalma. Herodotos beutazza Egiptomot s hallva a papok rendszeresen kifejtett tanát a túlvilági életről, azt véli, hogy a halhatatlanságban való hit egiptomi eredetű, pedig tévedett, mert forduljunk bár a kínaiak vagy indusok könyveihez, azt tapasztaljuk. hogy e hit oly régi, mint maga az ember. Pythagoras, a nagy bölcselő, a túlvilági életről kifejtett tanában a lelket halhatatlannak hiszi.s hasonlóan az egiptomi papokhoz ö is azt tartja, hogy a lélek hosszú ideig tartó vándorlás által megtisztulván. Istenhez hasonlóvá lesz, ami neki teljes boldogságot fog szerezni. Sokrates, bár érvekkel nem tudja bebizonyítani a túlvilági élet létezését, mégis bizonyosra veszi a*t s tanítványait is ebben a hitben neveli. Fogságában meglátogatták öl barátai s mivel épen akkor a porkoláb levette a láncot lábairól s ö dörzsölés által igyekezett belőlük a zsibbadtságot eltávolítani, ezen esetről vett hasonlatot az élettől való megválásra s így szólott: «Ime nézzétek, valamint a zsibadtság kellemetlen érzése volt osztályrészem, míg lánc szorította lábaimat s azonnal kellemes érzés fogott el, mihelyt a lánctól megszabadultam, ép úgy a baj és nyomorúság szakadatlan sora nyomja a lelket, míg a test békói között van s azonnal boldogsággá lesz. mihelyt tőlük megválik» (Phaedon II.). Az is ismeretes, hogy a méregpohár kiürítése után, mikor a halál már-már megdermesztette tagjait, meghagyta barátainak, hogy kakast áldozzanak érette Aeskulápnak, amit közönségesen súlyos betegségből való fel- gyógyulásért hálából szoktak tenni.