Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban

résére, hogy, ha az ismeret tárgya az ismerő princípiummal érintkezésbe jön, annak tevékenysége szükségképen bekövetkezzék s ha már egyszer az ész az igazság megismerésére jutott, nem teheti azt, hogy az igazságot eine fogadja; tusa- kodhatik az akarat ellene, kereshet ellenérveket, amennyit s ameddig tetszik, de, az észnek bármily rémületére szolgáljon is talán az igazság, el kell azt fogadnia. Még világosabb azonban az axiómákból vont érvelés. Minden tudományban van egynéhány alap-igazság, melyeken a tudomány egész rendszere fölépül, gondolkozásunk is néhány filozófiai princípiumra támaszkodik; ezeket az axiómákat megdönteni annyi volna, mint lerontani az összes igazságokat s azt állítani, hogy az egész emberiség gondolkozása a világ kezdetétől nem egyéb, mint megannyi örült főnek szakadozott, bizarr álomképe. Archimedes azt mondotta, hogy adjanak neki egy szilárd pontot a földön kívül, s ö kimozdítja ezt sarkaiból, ámde senki sem képes olyan új princípiumot fölfedezni, melylyel a létezőket megdönthetné. Ebből látható, hogy az ész nem autonom, hanem egy fensöbb hatalom alkotta törvényeit, mely oly változhatat- lan, oly örök, mint maguk e törvények,

Sokan, látva az emberiség haladását a ma elért magaslatig, melyről csak pár század előtt a legmerészebb sem mert volna álmodozni, korláttalannak, absolut erejűnek hiszik az észt; hogy azonban mekkora tévedést foglal magában ez az állítás, azt csak a gög és felfuvalkodottság nem képes megérteni. Mert minél tovább halad az emberiség a tudás bármely ágában, annál több kérdést old ugyan meg a hogyant illetőleg, de annál inkább előtérbe jönnek a létnek nagy kérdései a maguk megdöbbentő alakjában : hogyan jött létre a világ semmiből, mi tartja örök mozgásban az égi testeket változha- tatlan pályájukon, hogyan keletkezik a méhmagzat vagy akár a legegyszerűbb növénymag élése? Mindezek oly kérdések, melyeket határozatlan s értelmetlen szavak, mint erő, ösanyag, emanatio stb. által elütni lehet, de megoldani nem; a csillogó hypothesisek ezrei, melyek a durva hitetlenséget a tudomány zománcával, vagy akárhányszor a tudákosság csalékony him- porával veszik körül, a kutató lélek előtt csupán messzebbre