Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Gerely József: Sión

597

sokszor kénytelen a ház udvarán levő vízmedencék poshadt esővízével is félve takarékoskodni, mert a régi nagy vízmedencék (Mamilla-tó, Birket esz-Szultán, Birket Hammam el-Batrak, Birket Izra’in, Birket el-Hamrá etc.) üresek, s legfeljebb télen van bennük egy kis esővíz. Az a pár egymással egybefüggő természetes forrás, melyek tulajdonképen ugyanegy forrásnak különböző nyílásai, mint 'Ain es-Sífá (= gyógyforrás), ‘Ain Szilván (Sziloé), ’Ain Szitti Marjam (= Mária- forrás) és a Bir Ejűb (— Jób kútja), ugyancsak keveset nyújtanak.

Mindezeket előrebocsátani szükségesnek tartottam azért, hogy e néhány adatban támpontokat nyerjünk tárgyalásunk további s többé-kevésbé bonyolódott folyamában.

II.

Mert hogy a régi Jeruzsálem topográfiája a biblikum egyik legbonyolultabb és legnehezebb kérdése, azt rögtön el fogja ismerni mindenki, ha csak egy tekintetet vet az előttünk fekvő tervrajzokra.

Körülbelül 30 tudós és utazó tervrajza fekszik előttünk a régi Jeruzsálemről. Ahány fej, annyi fajta feltevés. Nincs Jeruzsálemben az a csepp, talpalatnyi hely, melyet egyik vagy másik, ide vagy oda nem disputáit volna.

Az egyedüli közös és bizonyos kiindulási pontot képezi az a megdönthetetlen tény, hogy a zsidó templom a tradíció szerint Mória-hegyén, helyesebben a jelenlegi Harám es-Seríf területén volt; de a kérdés, hogy e most oly nagy területnek melyik részét foglalta el, ismét több felé ragadta az elméket. Már pedig ez a legbevésbbé vitás kérdés; milyenek hát a többiek ? . . .

Jeruzsálemről a legrégibb időktől kezdve mind e mai napig töméntelen sok leírást és ismertetést írtak. Olasz- Francia-, Német- stb. országban még csak elutazgat az ember anélkül, hogy egy útirajzzal vagy naplóval óhajtana könnyíteni a lelkére nehezült tapasztalatok terhén, de már Keletet, Palesztinát és főleg Jeruzsálemet kevés írástudó ember tudja