Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről
581 feledésbe ment emlékeit, itt mutatja be az első keresztény hívek hitbuzgóságát, jámbor életét, itt ragyogtatja a vértanuk dicsőséges koronáját. Itt is érvényesíti azon nemes nevelést, melyben a szemináriumban részesült, a szép virág itt is meghozza édes gyümölcseit. Bárha elméjében él a tudat, hogy: «Krisztus helyett járunk követségben, úgymint az Isten intvén mi általunk»1 szíve mégis telve van mély alázattal; Isten .szeretetétöl he- vülö szíve itt gyújtja lángra a hallgatók szívét Isten iránti szeretetre; de itt tünteti ki az emberek iránti nemes szerete- tét is, midőn bár kérlelhetetlenül ostorozza a bűnt: ugyanakkor könyörületes részvéttel van a szegény bűnösök iránt, és nem dob követ rájuk, miként Jézus nem dobott követ az evangéliumi bűnös asszonyra.2 A szószéken mutatja be a szemináriumi nevelésben nyert finom ízlését; ezt árulja el jóságos szeme, kerekded taglejtése, szerény és mégis életteljes hanghordozása, választékos kifejezése. Szóval, az egyházi szónok a szószéken a hit és jó erkölcs terjesztője, ápolója és fentartója: az egyházi szónok kiképzése pedig a szemináriumi oktatás és nevelés egyik nemes végcélja. A szemináriumból kilépett felszentelt pap azonnal a szószékre lép, mint Isten követe,3 magát hivatásos szónoknak mutatja be, ki erre Istentől kapott küldetést, jogot és kötelességet az evangélium hirdetésére. Beszélnie, szónokolnia kell tehát, még pedig nem is olyan tárgyakról, melyekről beszélni könnyű, minőkről az emberek az életben közönségesen csevegnek, társalognak és vitatkoznak, hanem olyan tárgyakról, melyeket Isten az emberek üdvére kinyilatkoztatott, és melyeket Jézus az idők teljében egyszer hirdetett, melyek az emberi szellem és lélek nem múlékony, hanem örök érdekeit illetik. Beszédének célja és eredménye nem lehet a hallgatóknak egy órai szórakoztatása, oktatása, hanem a földi lét érdekeit messze túlszárnyaló célt kell elégnie, Isten földi országát kell felépítenie, a halhatatlan lelkek üdvözülését kell előmozdítania. Mivel 1 Ko . II. 5, 20. — 2 Ján. 8. — 3 Kor. II. 5, 20.
