Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről
a beszéd jóságának, akár hibáinak okát adni. így, míg egyfelől jó egyházi beszédek közlése egymagában nem képesíti a folyóirat munkatársait hasonló jó beszédek megírására, addig másfelől a silány beszédek közlése bátorítólag hat a még kisebb tehetségű és képzettségűekre, hogy hasonló alacsony szellemi színvonalon álló beszédek közlését megkíséreljék, sőt kinyomatásukat a szerkesztőtől még követeljék is. Folyóirataink irói és olvasó közönsége egy és ugyanaz egy szerkesztő körül csoportosult olvasó közönségből kerülnek ki az egyházi beszédek irói is, mely körülmény úgyszólva kényszerhelyzetbe hozza a szerkesztőt, ki első sorban nem fordíthatja figyelmét arra. hogy milyen a beszéd ? hanem azt kell néznie, hogy ki irta? mert a szerkesztő által mellőzött iró megszűnik előfizető is lenni és nagy választéka lévén a folyóiratokban, oda fordul, hol irói tehetségét jobban méltányolják. Az ily folyóiratszerü kiadás még azon nehézséggel is jár, hogy az irók némely alkalomra több beszédet küldenek be, viszont másra egyet sem; a szerkesztők tehát igyekeznek az egyszer mellőzött és félretett beszédekből maguknak tartalékot alapítani, mikor azután zavarban vannak, e tartalékot veszik igénybe. Végül e folyóiratok szerkesztői nem előre kidolgozott tárgysorozat mellett működnek tervszerüleg, s így munkatársaiknak nem is tűzik ki előre a beszédtárgyakat: egyedüli óhajuk az, hogy a bekövetkező vasárnapra vagy ünnepre beszédet kapjanak ; innen van azután, hogy egy évfolyamban ugyanazon beszédtárgy más és más feldolgozásban, de majdnem ugyanazon eszmemenetben háromszor sőt többször is fordul elő. III. III. A hibák megszüntetésére és az egyházi szónoklat emelésére szolgáló eszközök. A hibák forrásainak felfedése mutatja, hol kell az orvoslást alkalmazni és mily eszközökkel lehet az egyházi szónoklást emelni. 61*
