Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről
567 szónokai»-nak nevezni, mert van benne két beszéd' sz. István király ünnepére;1 a külföldön sz. István király ünnepét nem szokás szentbeszéd tartásával is megülni. Hogyan került tehát e két beszéd a «Külföld szónokai»-ba ? Vagy azt kell feltennünk, hogy a kérdéses folyóiratnak, melyből e beszédek vétettek, vannak hazánkban is előfizetői, s ezek kedvéért íratott az élelmes szerkesztő beszédeket sz. István magyar király ünnepére; vagy hazai német ajkú szónokok küldötték be beszédeiket azon folyóirat-vállalatnak, honnan e beszédek származnak. Ez utóbbi feltevést teszik valószínűvé a kérdéses beszédek következő kifejezései: «Dicső sz. királyunk, ki ott ragyogsz az égben, könyörögj érettünk».2 «Ezen apostoli férfiakhoz bátran számíthatjuk sz. Istvánt, édes hazánk első, nagy és dicsőséges királyát».3 Ami a közlőit beszédek alakját illeti, az arányban van a beszédtárgyakkal és a szónokkal, kiknek beszédei le vannak fordítva; a klasszikus írók (Bossuet) beszédalakjai klasszikusak, a jobb íróké (De la Rue) jók; az alsóbb ranguaké pongyola. Mindezek után joggal feltehető azon kérdés, hogy miután a szerkesztő célja, külföldi szónokok beszédeit magyarra fordítva kiadni, miért nem fordul a klasszikus egyházi szónokok sz. beszédeinek forrásához ? miért nem adja Aranyszájú sz. János, sz. Ágoston, N. sz. Leo, N. sz. Gergely, Bourdaloue, Segneri, az angol Mac Carthy;beszédeit? vagy ha épen német fordításokat akar közölni, miért nem veszi elő a német katho- likus egyházi beszéd klasszikusait, regensburgi Berthold, Kleut- gen és Förster-t? Mire való olyan német írók egyházi beszédeit magyarra fordítani, kiknek működését saját hazájuk irodalomtörténete sem fogja soha évkönyveibe feljegyezni ? Különben is fizikai lehetetlenség, hogy valaki mellékfoglalkozás gyanánt egyház-szónoklati folyóiratot legfényesebb tehetségei felhasználásával alaposan szerkeszszen; lehetetlen minden héten két egyházi beszédet gondosan lefordítani, nyomda alá rendezni, kiadni. Az ilyen emberi erőt meghaladó munka következménye azután az, ami a «Külföld szónokain 1892. évi 1 t. h. III. köt. 135. 148. 1. — 2 III. köt. 136. — 3 III. köt. 144.
