Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről
559 kiöntötte az apostolokra ajándékait, és ök betelvén a vett malasztokkal, megújult lélekkel, fölmagasztaltságig edzett bátorsággal állnak ki Jeruzsálem piacára: különféle nyelveken hirdetvén a keresztrefeszített Jézust. . . . Örömmel látták, miként kel ki s mint hozza csodagyorsasággal életerős hajtásait a vérrel csörgő kereszt tövébe elvetett mustármag: a názáreti Jézus anyaszentegyháza».1 Amily kezdetleges ezen beszédgvüjteményekben a tárgyválasztás és anyagkezelés, ép olyan a beszédek alakja is. így «Pünköst után való I. vasárnapra» a beszéd így szól: «Az irgalmasság lelki cselekedeteiről.»2 Ez képezi a beszéd tárgyát; igaz, hogy a katekizmusban e gyűjtő elnevezés alatt: irgalmasság lelki cselekedetei, a szeretet hét különböző tevékenysége van felsorolva; ámde az egyházi szónok, kinek a tárgyi egységet soha nem szabad szemei elöl tévesztenie, óvakodni fog egyetlen beszédben hét különböző fogalmat külön-külön tárgyalni. És mégis megtörténik ez a jelzett beszédben, miáltal beigazolást nyer az, hogy a «Falusi 'prédikációk» íróiban tárgy- választási, anyagkezelési, képesség nincs, de nincs a forma iránti helyes érzék sem kifejlődve; beigazolást nyer az is, hogy ezekben a «Falusi prédikációkban» a magyar hath, egyházi beszéd, a régibb állapothoz képest úgy alaktan, mint anyagtan tekintetében rohamosan hanyatlott. Midőn ez volt az egyházi beszéd állapota, akkor indított meg 1870. évben szintén ilyen folyóirat-vállalatot a jeles tollú, szellemes, jó írói hírnévnek örvendő és magas látókörrel bíró dr. Zádori János: kiadványát «Katholikus Lelkipásztornak» nevezte. Az egyes évfolyamok első füzetei elé bevezetéseket írt, melyekkel nem egyedül a közlendő beszédek anyagát és irányát jelelte meg, hanem egyúttal elméleti oktatásban óhajtotta részesíteni mukatársait, figyelmüket a katholikus egyház minta szónokaira irányította. E bevezetésekben kifejtett eszméi igen helyesek, p. o. «Új tárgy alapos kidolgozásban, vagy régi tárgy új modor és üde felfogással. Kerülni kell a mystikus 1 II. évfolyam 3. köt. 33. 1. — * I. h. 363. 1.
