Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Bita Dezső: A keresztény hitöszeg fejlődése
és a keresztény yvom; és bölcseség közt, amely nemcsak belsőleg világosabban, kifejlettebben ismeri, hanem egyúttal terjedelemre is több igazságot tartalmaz kifejtett ismerettel, melyeket elég másoknak benfoglalva hinni.4 Ezt a különbséget megerősíti az a bölcs eljárás is, melyet sz. Ágoston szavai szerint a katholikus egyház a keresztény nép oktatásánál mindig használt.2 A hitigazságok jelzett különféleségéböl magyarázható az a különbség is, amely az apostoli tanítás és hagyomány előadásának módjában észlelhető. Kétségtelen ugyan az, hogy a katholikus hit letétemé- nyéhez semmi sem tartozhatik, ami nem foglaltatik az apostoli tanításban s azon eszközökben, amelyeket a földön élt Üdvözítő s a Szentlélek az apostolok által az egyháznak átadott, de a kinyilatkoztatott igazságok kifejtett különbségéből azt is érthetjük, hogy sem nem szükséges, sem nem várandó az, hogy minden igazság egy ugyanazon módon foglaltassák az eredeti tanításban s a mindenkoron fentartott hagyományban. Azok ugyanis, amiket minden kereszténynek kifejtve kell ismerni s hinni, kétségenkivül mindig az apostoli tanításban s hagyományban benfoglalva voltak, kifejtve világosan, ameny- nyiben az idők körülményei követelték, szorgalmas és folytonos, tüzetes prédikálás utján; ellenben azokban, amelyek a tárgyilagos hit világosabb értéséhez s további kifejtéséhez tartoznak, lehetnek némelyek olyanok, amelyek az apostoli tanításban implicite foglaltattak, mások lehetnek a hagyományban csak homályosan jelezve s kevésbbé tüzetesen vagy nem folytonos hirdetéssel előadva, amig a dolgok s támadt viszálykodások körülményei szerint a Szentlélek vezérlete a törvényes tanítóhatalom, az egyház által a ki nem fejtettet kifejti, a homályost felvilágosítja, magyarázza, az eddig kevésbbé kifejezettet tökéletesen meghatározza.3 A hitágazatok ugyanis nem élet nélkül való kövek, ha- 1 1 V. ö. Iren. I. c. 10. n. 3. Clem. alex. Strom. V. p. 545., VI. 645. Őrig. c. Cels. III. n. 44, 45. Bazil. de Spir. S. c. 27. 8 Tract. 98. in Joan. 8 V. ö. Franzelin i. m. 241—43.
