Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Bita Dezső: A keresztény hitöszeg fejlődése
42 s önmagukban kell ismerni s hinni mindenkinek, mert azok hite vagy feltétlenül szükséges az ember természetfölötti célra való elrendelésére — necessitate medii —; vagy bizonyára akként képezik a keresztény vallás alapját, hogy minden kereszténynek kötelme azokat megismerni s hinni — necessitate praecepti. — Amiért is ezek mindig megvoltak a keresztények hitvallásában. De a kinyilatkoztatásban sok igazság foglaltatik, amelyek «az előbb felhozottak nyilvánításához» tartoznak, mint sz. Tamás mondja, a kinyilatkoztatott tanításnak külső és belső terjedelmileg — intensive et extensive — tökéletesebb és bővebb ismeretére s ugyannak hite védésére; amely bővebb ismeret sem önmagában és föltétlenül, sem pedig valamely parancs tekintetében nem szükséges, sem pedig erkölcsileg nem lehetséges minden kereszténynek. Azért nem is szükséges, hogy mindaz, ami ki van nyilatkoztatva, mindenkinek kifejtve adassék elő a végett, hogy azt higyje: hanem amint némelyekre nézve elég a benfoglalt hit, úgy elég a benfoglalt előadás és hirdetés is.1 Ugyanis kétfélekép lehet valamely igazságot hinni, kifejtve t. i. s önmagában, azután benfoglalva s másban, ami kifejtve van ismerve. A kifejtett hit az, amelylyel a világosan és tüzetesen ismert igazságot hiszszük. Benfoglalva azt az igazságot hiszszük, amelyet valaki önmagában nem ismer, nem ért mint kinyilatkoztatottat, de más igazságban, melyet önmagában kifejtve ismer és hisz, foglaltatik. Az az igazság pedig, amiben mást benfoglalva hiszünk, lehet a) a hit alaki tárgya, vagyis a kinyilatkoztató Isten tekintélye, így ilyen általános homályos hitet vallanak a hívek, midőn azt mondják : hiszem mindazt, amit Isten, a végtelen igazság, kinyilatkoztatott; h) lehet a kinyilatkoztatást előadó egyház : hiszem mindazt, amit az egyház hinni tanít; c) lehet a hitnek valamely kifejtve hitt anyagi tárgya, amelyben más, ámbár önmagában nem ismert igazság rejlik. Ez az utóbbi ismét lehetséges : 1. úgy, hogy más kinyilatkoztatás nélkül egyik igazság a másikból tervezhető, így az, aki hiszi a meghatározottat, hiszi benfoglalva a 1 V. ö. Franzelin, Tract, de divina Traditione et Scriptura 239—45.
