Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Bita Dezső: A keresztény hitöszeg fejlődése
41 vakságából, s kis világot kezd látni, másnap többet, a harmadik napon még többet, úgy látszanék, mintha a világosság növekednék, pedig a világosság tökéletes, akár látja, akár nem, így van a belső ember is. Halad az Istenben és Isten látszik benne növekedni.»1 Másrészről pedig növekedik az ismeret világossága, bizonyossága szüntelen az egyház magyarázatai által, még pedig ez a növekedés, ez a közvetett haladás történik minden egyesben, aki az egyházban van.1 2 Ezen értelemben mondja aquinói sz Tamás a hitigazságokról: «Nőnek idők múltával a magyarázat következtében, de nem lényegre nézve.»3 Az az ok. amely miatt hiszszük a kinyilatkoztatott igazságokat, mindig ugyanaz. Isten tekintélye, vagyis kellőleg föl, ismert szava, a hitre indító ok korántsem ered a hitigazságnak akár nagyobb méltóságából, akár annak belső szükségességéből vagy annak a végső céllal való összefüggéséből, ez mind csak a hit tárgyának tulajdonsága, nem pedig az oknak, amely miatt hiszünk. Már e tekintetben is képtelenség különbséget tenni az úgynevezett sarkalatos és nem sarkalatos hitágazatok közt oly értelemben, hogy a nem sarkalatos hit cikkeknél a beleegyezés azok elfogadásába közömbös és nem szükséges, mintha a bármiként is kellőleg előadott hitágazatokat szabad volna nem hinni, sőt tagadni; a hitegység s egyházi közösség sérelme nélkül csak a nagyobb fontosságú és szükséges, sarkalatos igazságokra nézve legyen meg a beleegyezés. Ennek dacára azonban különbséget lehet tenni a hit tárgyai közt, amennyiben nem okvetetlenül szükséges, hogy azok mindnyáját kifejtve — explicite — s önmagokban világosan minden hivő ismerje és igy higyje. Némelyek, úgymond aquinói sz. Tamás, önmagukban tartoznak a hithez, amelyek bennünket egyenesen közvetlenül rendeznek az örök életre, mint a mindenható Istennek három személye, a megtestesülés titka s más egyebek».4 Ezeket tehát kifejtve — explicite — 1 In Joan. Ev. Tract. XIV, c. 3. 2 V. ö. Vine. ler. Commonit. c. 28. 3 Summa Sec. sec. q. 2. art. 7. P. III. q. 61. art. 3. 1 2. 2. g. 1. a. b. ad I. cf. a. 8.
