Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Schäfer Bernát: A geologiai és a szentírási vízözön
425 3. §. A diluvium képződése. Dr. Zittel szerint a diluviumhoz kell számítani mindazt a felsőbb harmadkor utáni képződményt, mely előbb keletkezett, mint az illető vidék mai helyi és éghajlati viszonyai megalakultak volna. A «diluvium» elnevezésnél a következőkben a «vizáradás» vagy a «vízözön» tulaj dónk épen i értelmét figyelmen kívül kell hagynunk és egy igen hosszú földképzödési korszakot értenünk. A fentnevezett képződmények egynémelyike rétegekre oszlik, melyek helyenként 25,000 lábnyi magasságot érnek el, tehát bizonyára sok évezredre volt szükség, míg ezek a rétegek egyszerű vízlecsapódásokból létrejöttek. S ha most a diluviu- mot, mely szintén 150-—300 lábnyi vastagságú rétegeket mutat fel, mint az előbbiekhez hasonló képződményt, illetve korszakot azokkal összehasonlítjuk: már előre föl fogjuk adni azt a törekvést, mely a bibliai vízözönt a diluviális korral azonosítani törekszik, minthogy amaz tudvalevőleg már egy év múltával az isteni ítélet színhelyéről eltűnt. A diluvium nem jelent általános pusztulást, mely a földön minden szerves életet tönkretett volna, hanem a harmadkori lecsapódásokra következő utolsó katasztrófát a föld felületének fejlődéstörténetében. Különböző és egész korszakot betöltő geológiai fejlődések és események egész sorozatát tünteti fel, melyeknél közreműködött ugyan a mozgásban levő víz is, leszaggatván és elsodorván az útban levő akadályokat, de azért folytonosan tartó, csendes és lassú természeti működések sincsenek kizárva. De ne előzzük meg a kutatást, hanem tekintsük közelebbről a diluviumot jellemző tüneményeket. Megemlítendő még, hogy az újabb képződményeknek még más neveik is vannak: majd éjszaki mezőknek, majd erratikus képződményeknek vagy erratikus sziklatömeg-kornak, majd hordalék- képződményeknek, jég- vagy jégmező-kornak nevezik. Ezen elnevezések eredete az előadás folyamán világossá válik. A harmadkor végén erőszakos emelkedések annyira megváltoztatták a földrészeknek, névszerint Európának alakját, nemkülönben az éghajlati viszonyokat, hogy éles határvonalat képeztek a föld felületének fejlődéstörténetében.
