Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Schäfer Bernát: A geologiai és a szentírási vízözön

424

(dec. 6.) átvonulásnál kétségtelen tény gyanánt megállapították, hogy légkörrel van körülvéve. Minden égi testnek, legyen bár kicsiny vagy nagy, át kell esnie ezen a fejlődési meneten. • Napunk és még sok vörös fényű csillag a fehér izzás állapotában van, a sötét foltok pedig, melyek itt-ott mutatkoznak, ismét izzókká lesznek. Az is megeshetik, hogy sötét, soha észre nem vett csillagok hirtelen fényesekké lesznek és azután véglegesen elvesztik fényüket, mint a mi földünk; de a még ma is működő 225 tűzhányó, eltekintve az ezer kialudt tűzhányótól — az utolsó három században még 313 működő tűzhányó volt — következtetést enged vonni a föld előbbi állapotára. Csak sötét és szilárd csillag szolgálhat szerves lények lakhelyéül.

Az első réteg, mely kököpenyként burkolta körül a folyékony, izzó földmagvat, kovaközet vagy szilikát, mely maga tüzböl képződött. Az ezután következő átalakult kőzetben vagy kristályosodott palában a növényéletnek első nyomaira akadunk, mivel a grafit, amiből a mi iróvesszöink készülnek, valószínűleg az ősi növényzetből lett. A föld alakulásának következő korsaakában, mely palaeozikusnak vagy prima- riusnak, első kornak neveztetik, gazdag, szerves világot találunk. A másodkori vagy mezozoikus képződményekben a kétéltűek játszák a főszerepet; gondoljunk csak a pleziosauru- sokra és pterosaurusokra. A hüllők mellett egyes madárfajok és emlős állatok is jelentkeznek. A jura-korszakban a kétszikű növények is feltűnnek. A harmadkori képződményekben vagyis a paenozoikus korszakban a kétszikűek és az emlősállatok jelentkeznek. A harmadkori képződmények rétegei és a bennük foglalt maradványok eocén, miocén és pliocén korba osztatnak, mert az elsőkben egy új teremtés hajnalpirja jelentkezik; a középső rétegekben pedig kevesebb maradvány található, mint az utóbbiakban. A harmadkorbeli állatok közül említendők a palaeotherium, anaplotherium, xifodon, dinothe- rium, masztodon, orrszarvúak, vízilovak stb.

A pliocén korra következik a postpliocén, másként plei- stocén, vagy diluvialis kor. Ezt az alluviummal kapcsolatban negyedkori képződménynek is nevezik.