Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Schäfer Bernát: A geologiai és a szentírási vízözön

423

Még ma is vannak olyanok, és pedig protestáns theolo- gusok, akik a geológiai és bibliai alluviumnak azonossága mellett kardoskodnak; íme nevük: Lange I. P., Schulz F., Gärtner M., Zollmann, Zöckler stb. Ezekkel szemben be fogjuk bizonyítani, hogy a geológiai diluvium és a bibliai vízözön egy sorba nem állíthatók.

2. §. A diluviumot megelőző képződmények.

Diluvium, vagy diluvialis kor alatt a geológia a föld utolsó átalakulási stádiumát érti, amelynek következtében a föld az ember lakóhelyévé lett. Azokat az újabb képződményeket, melyek az emberi nem létezése óta mostanig létrejöttek — újabb jég- és folyamlerakodások, turfa-, delta-képződmények és mások — alluviumnak szokás nevezni. Mielőtt földkérgünk ezen legfelső rétegeinek viszonyát egyenként elö- adnók, bizonyára célszerű lesz a diluviális kort megelőző képződményeket röviden vázolni.

Az újabb kosmogoniai elmélet szerint az égi testek bizonyos éthertengerböl keletkeznek, melyben a gáznemü gömbök alakulnak s lassanként izzókká és világítókká válnak. A ködfoltok és az üstökös csillagok még ma is azt a finom, megoszlott anyagot képviselik, melyből majdan egy bizonyos test fog képződni. A világító gázgömbök lassanként folyékony magvú csillagokká lesznek, melyeknek magva forró folyadékból áll, s ezt ismét hasonló levegő veszi körül. A középponti testnek külső ködgyürüiböl egyes részek leválnak, meghűlnek és a világűrben annál hamarább megsürüsödnek, minél kisebbek. A hold, mely földünkről vált le, kisebb anyaga miatt négyszer könnyebben és gyorsabban hült ki, mint a föld és kiégett kőzetével régóta felszítt minden vizet és levegőt. A kis Mars idősebb és kisebb földünknél s szintén kétszer hamarabb hült ki és sűrűsödött meg. A régibb bolygó földünk jövendő sorsát mutathatja, ha ugyan addig a föld jövendő sorsát meg nem fejtik; míg az ifjabb Venus ötször magasabb hegyeivel a multat tárja elénk és talán még hasonló lesz földünkhöz, mivel a csillagászok az 1882-diki