Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok
414 dot akarnak szabni az isten kegyelmi tényeinek. Ez nagyon hasonlít a tolakodáshoz, s közel jár az eszelösséghez. Nyilván ugyanezt kell mondani azokról, akik azon ütköznek meg, hogy némely az állatoktól megkímélt vértanú később a hóhér által mégis erőszakosan múlt ki. Végre, sokan a legnagyobb csodatevő szentek közül csak a legritkábban használták e rendkívüli adományukat arra, hogy a földi élet szenvedései s nyomoraiból kivételesen mentek legyenek. És ezt nagyon jól tették. A csoda, miként természeténél fogva nem arra való, hogy napi renden legyen,, úgy az sem lehet rendeltetése, hogy a siralomvölgyét a szakadatlan boldogság tanyájává változtassa. Avagy a status, viae egy s ugyanaz a status termini-vel ? Avagy, miután a fő, Krisztus szenvedett, illő lenne, hogy a tagok ne szenvedjenek? Avagy nem szenvedés és önmegtagadás árán szereztetik az egyéni érdem s gyarapodik az egyház kincstára; növekedik az a kincs, amely a szentek egyességénél fogva közös az egyház minden tagjával ? A keresztség szentsége bír azzal a hatással, hogy a paradicsomi kegyelemállapot minden gazdagságát visszaadja a megkereszteltnek, s mégis, mint nagyon ismeretes, a megkereszteltek is ki vannak téve az igazság megismerhetése sebességeinek, a concupiscentia motusainak, szegénységnek, betegségnek, nyomorúság- és halálnak. A felsorolt tények történetileg bizonyosak; csodás jelle- göket, anélkül, hogy pl. egy Brehm «Tierleben»-jéböl állat- psychologikus jellemzések kiírásával bevitatván, az egészen köztudomású természetrajzi ismeretek is kellőleg feltüntetik; az ellenvetések üres volta szintén könnyen érthető. Az a kérdés jelenleg, vájjon a lehetőség és bizonyosságon kívül olyan természetűek voltak-e e csodák, hogy beillettek a keresztény világ keretébe. A válasz itt határozottan igenlő. Az új szövetségből is ismeretes például a csodálatos halfogások története. Majd eredmény nélkül történt fáradozás- után csodás módon rendkívül gazdag zsákmányra tesz szert sz. Péter apostol kétszer is; majd, midőn a templomadót kell megfizetni, egy kifogott hal torkában találja az apostolok fejer a szükséges pénzt. Az evangélium minden félreérthetés nélkül
