Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok
413 egyéni nézetéért; de sohasem kiséri e halált az ég szülöttje, az Úr csodája. A kortársak épen úgy, mint a későbbi századok nagyon jól használhatták, használhatják a vértanúságot s annak ideiglenesen történt csodálatos elhalasztását. Napjainkban is arra szolgálnak ezek. hogy a hitben s a keresztény történelemben bennünket megaczélozzanak. A néző közönség is nem egyszer érezte az isteni kegyelem e hívó szózatát. De ha az történik, amit az ellenfél akar, akkor nélkülözi a kereszténység gazdag kincstára e kettős értékű drágagyöngyöket. Sőt maguknak a sz. vértanúknak is e csodák úgy tűnnek fel. mint küzdésükben egy-egy szerető, bátorító csók, melyet az Istenség lehelt szenvedéstől kiszáradt ajkaira annak jeléül, hogy van egy kéz, amely szerető gyöngédséggel törli le könnyeiket, hogy van őrködő szem, amely gondosan megszámlálja hulló vérüknek csöppjeit. Ezekhez képest könnyű belátni, hogy mennyire légből kapottak az érintett ellenvetések. Némely vértanú megkiméltetett a vadállatoktól, mért nem valamennyi? Krisztus meggyógyított sok beteget, mért nem Palesztina minden betegét kortársai közül? Lázárt feltámasztotta, s mért nem Izrael minden halottját ? Csak az ellenvetés mellé állítok nehány analog esetet, s azonnal kitetszik, minő képtelenek azok. A vértanúk közül többen egy ideig csodálatosan meg- kíméltettek a vadállatoktól, mért estek nekik később áldozatul ? Az Úr, mint említők, a legüdvösebb, leggyengédebb szándék által vezéreltetve, kegyes csodát művelni. Most előáll egy modern, felvilágosodott kötekedő, aki — úgy látszik — prae- scribálni szeretné a Gondviselésnek, hogy hányszor, mennyi időn át tegye csodáit. A helyett, hogy leborulva imádná e gyengédséget (szentjeivel szemben) és szeretetet (mert minden egyes csoda a hit s üdv erősítése, eszköze), esetlen kritikájával a kákán is csomót keres. A vértanúság is nagy kegyelem, a csoda is nagy kegyelem, melyet kimeríthetetlen gazdagságából nyújt az isteni könyörület. Ezek az emberek mértéket és mó-
