Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok
405 Terentianus azonnal elrendeli, hogy a bestiariusok készen tartsák magukat. Másnap reggel a város összes lakossága, a nőket s gyermekeket is beleértve, kivonult a városhoz közel fekvő amphitheatrumba. Az ünnepek fényét emelendő, Maximus maga is megjelent a «játékoknál». A nap jó része abban telt el, hogy egy csomó ember az arenariusok kardjai alatt vagy a fenevadak fogai között vérzett el. Mi elég közel voltunk a hely színéhez, mindent látva, anélkül, hogy láttattunk volna. Maximus kiadja a parancsolatot, hogy vezettessenek elő a vértanúk. Az égések s az ostorcsapások folytán egészen fel lévén dagadva testök, vállaikon hozzák be őket a kirendelt szolgák. Mi egy közeli dombról, kövek által elrejtve, csendben, imádkozva és sírva vártuk az események lefolyását. A vértanuk bevezetését nagy zsivaj követte. Némelyek elitélték Maximus szívtelenségét, mások nem is akartak jelen lenni a kegyetlen végkínzatásnál. Maximus pedig feljegyeztette a zú- golódók neveit, hogy holnapra maga elé rendelje őket, mint vádlottakat. Midőn a vadak jókora száma daczára egy sem támadta meg a vértanúkat, Maximus dühében elrendeli, hogy ostorcsapásokkal ingereljék az állatokat s azután, szörnyű íenvegetések között, hogy a legvadabb állatot bocsássák ki a vértanúk ellen. A bestiarius, félelmében reszketve, szabadra bocsát egy emberhúshoz szokott medvét, amely, némelyek állítása szerint aznap három embert már megölt. A medve, a vértanúk testei fölött átvetve magát, Andronicushoz közelít, s melléje ülvén, elkezdi nyaldosni sebeit, amint írva van: «A vadállatok békességben lesznek veled». Andronicus fel akarja böszíteni az állatot, hogy előbb érje el czélját, a boldog, örökké tartó nyugalmat. De a medve mindent nyugodtan elszenved. Maximus féktelen felháborodásában megfojtatja a medvét, s ez Andronicus lábai előtt leheli ki páráját. A pontifex, félve Maximus haragjától, kibocsáttat egy oroszlánt, melyet neki a syriai pontifex, Herodes, Antiochából küldött. A megjelenő fenevad ordítása borzalommal tölti a jelenlevőket. A földön elterült szenteket látva az oroszlán, Taraquushoz siet, s lábainál leborul, mintegy imádva öí. Taraquus kinyújtja kezeit az állat sörénye után s vonszolja maga felé. Az orosz-
