Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok

■■

Ián báránymódra mindent elszível, azután felkerekedik és Sz. Probus véres testén keresztül a kapuhoz siet.

Maximus megtiltja, hogy a kaput kinyissák. Az oroszlán iszonyú erővel ront a kapu deszkáinak; a megrémült közönség kiabálva követeli, hogy nyittassák ki a kapu. Maximus, egyre dühösebben, éktelen szitkok között elrendeli, hogy kardélre hányják a szenteket.1

Kedves véletlennek tartom, hogy épen e napon, midőn e sorokat papírra vetem, írhatok sz. Faustinus és Jovita csudálatos vértanúságáról, épen e napon, midőn egyházmegyémben e két vértanú emlékét üljük.

Faustinus és Jovita Brescia egyik régi senatorius családjának két sarja. Vértanúságuk különféle módon adatik elő- A bollandisták azt hiszik, hogy ezek az elbeszélések a hivatalos akták nyomán készültek. Lényegtelen pontokban különbözőek csak egymástól a relatiok, egy okkal több, hogy hitelességűk a lényegben minden kétséget kizárjon. Újabb garan- tiája — egyéb érveken kívül — ezen elbeszélések igaz voltának, hogy az elbeszélt dolgok teljesen megegyeznek Hadrián császár jelleme és cselekvési módjával.

Hadrián Spartianus írta élettörténetéből könnyű összeállítani a következő jellemző vonásokat. Hadrián rendkívül kedvelte a vadászatot. Egy helyen, ahol a többi között egy medvét ejtett el, Adrianotheres (Hadrián állatai) nevű vasólt építtetett. Az amphitheatrum szintén kedvtelései közé tartozott. Maga is igen jártas volt a fegyverek kezelésében, a melyekkel e morituri,2 e halálra kijelölt szerencsétlenek küzdöttek. A bestiarius szerepében szintén szívesen lépett fel. Bámulatos pazarlással a nép kedvének hajhászása végett több ilyen fajta «vadászatot» rendezett, maga is leszállván a porondra nem egyszer, úgy hogy állítólag ily alkalmakkor vagy száz oroszlánt ejtett el mindössze véve. S nehogy e hármas (gladiator, bestiarius, vadász) talentuma tétlenül heverjen, annál is inkább,

1 Bolland, oet., V. 566. p.

1 Ismeretes, hogy a gladiátorok a küzdés megkezdése előtt a jelenlevő legfőbb méltóságot e szavakkal üdvözlék : Morituri te salutant.

— 406 —