Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok

m

Az arénán oly dicsöült vonásokkal jelenik meg, hogy arcának fényét a mágiának tulajdonítja a nép. Az összegyűltek kiabálásával mit sem törődve, így imádkozik: «Áldlak Istenem, aki mindenhatóságodban alkotván a hegyeket és dombokat, adtad a fáknak a gyümölcsöt, az erdőknek az árnyékot, hogy nyughelyül szolgáljon a vadaknak, hogy minden teremtményed dicsőítsen jótetteidet élvezvén. Dicsőségedre kérlek, fékezd meg az állatok vadságát, s itt összegyűlt ellenségeid be fogják ismerni, hogy hatalmad az oroszlánokat is aláveti a Te szolgád, Dánielnek. Jöjj Uram! szolgádnak, aki hozzád fordul, segítségére e pillanatban». E közben felnyitják a ketreceket, s megjelenik kilenc medve s hal párduc, rendkívül nagy s roppant erős állatok, három napi koplalás által előkészítve. Az állatok vadságukról és éhségükről megfeledkezvén, oda mennek az Ür szolgájához s elkezdik kötelékeit rágcsálni s tagjait szelíden nyaldosni mintegy vigasztalására. Végül Thyssus így szól az állatokhoz : «Jézus nevében térjetek vissza erdeitekbe!» E szavakra megnyílnak az amphiteatrum kapui s az állatok, a melyeknek a szentet fel kellett volna falmok, visszatérnek régi tartózkodási helyeikre, anélkül, hogy bárkiben is kárt tettek volna. Többen a jelenlevők közt felkiáltanak: Ez az Isten választottja, és sokan hisznek e pillanattól fogva Jézus Krisztusban.

Tarquus, Probus és Andronicus Tassosban (Cilicia) szenvedtek vértanúságot 304-ben, Diocletian üldözése alatt.

Vértanúságra vonatkozó aktáik a bevezetésben ezeket mondják: «Pamphylus Marcianus, Lysias, Agathocles, Var- meron, Diodarus, Felix, Gemallus, Atherion. Tarquus és Orosus (tehát a tanuk egész serege) — Aquilus-, Bassus-, Berullus-, Timotheus — és minden iconiumbeli testvéreinknek ...» Ezen, a legszigoruabban kipróbált tekintélyű akták, több ide szorosan nem tartozó dolog felemlítése után — lényegében— a következőket adják elő: «A harmadik kihallgatás után Maximus helytartó Terentianus ciliciai pontifexnek kiadta a rendeletet, hogy holnapra a város lakosainak (a legnagyobb kedvezés volt ez az elvadult népnek Rómában úgy, mint a provinciákban) «vadászati» látványosságot készítsen.